Életem rövid története
1977. augusztus 12.-én születtem Mezőtúron. itt jártam iskolába,hosszú évekig. Úgy emlékszem, szerettem. 1996-ban érettségiztem a Szegedi Kis István Református Szakközépiskolában,ami egyáltalán nem Szegeden van, hanem szülővárosomban, majd 1997-ben ugyanitt mezőgazdasági gépésztechnikusi képesítést szereztem. Igen, traktorista lettem, azaz nem, mert a traktorvezetésen kívül szinte mindent megtanultam. Nem a tanáraimon múlt... Viszont szépen hegesztettem és ez a főiskolán jól jött, amikor egy-két csoporttársamnak segíthettem.
Erre várnom kellett egészen 1998-ig, amikor végre fősulis lettem a mezőtúri Tessedik Sámuel Főiskola mezőgazdasági Karán. Vajon milyen szakon? Igen, mezőgazdasági gépészmérnök szakon. Hiába, a gépolaj nem válik vízzé :) 2001-ben tettem záróvizsgát, szakirányom autógépész.
A gólyatáborba már más emberként érkeztem, még a nevem is megváltozott: férjhez mentem. Szerelmes voltam és boldog.
2002-ben a NET-INFO Kft. szolnoki tanfolyamán rendszer-informatikus felsőfokú szakképesítést szereztem. Szép időszak az életemben :), ma is nosztalgiával gondolok a kihelyezett tanórákra az árnyas kerthelyiségekben. Ekkor kerültem igazán közeli kapcsolatba a harcművészetek világával. Hálás vagyok érte mindenkinek, akit illet.
A főiskolán angol nyelvből alapfokú, C típusú nyelvvizsgát tettem és középfokú iparjogvédelmi szakképesítést szereztem. Nem tudod, mi az utóbbi? Sebaj! Elárulom, amikor jelentkeztem a képzésre, én sem tudtam, aztán megtetszett. Szabadalmakról, védjegyekről és sok-sok paragrafusról szól. Hasznos tudomány.
Diplomám lett ugyan, a házasságom viszont hamarosan véget ért. Szépen, csendesen, méltósággal, barátságban, szomorúan, 2003-ban.
2004. márciusától dr. Szabó Bálint háziorvos alkalmazásában álltam asszisztensként.
Éles a váltás? Meghiszem azt! Bár, ha belegondolsz, eddig is tanultam hasonlót és ott is diagnosztikának nevezték. Érdekes módon szerettem emberekkel foglalkozni, igyekezni segíteni rajtuk.
2005 márciusában megtörtént velem az eddigi életem egyik legnagyszerűbb eseménye: megszületett a kisfiam. Az utána következők (és sajnos az előzmények sem) már nem tartoznak a "felemelő történet" és a "mennyei boldogság" kategóriákba, viszont rengeteget tanultam. A tandíj ugyan magas volt, de hát a lecke egy életre szólt.
Ugyanis egyedül vagyok a kisfiammal és egyedül (ez nem igaz, mert van családom) harcoltam végig a harcaimat a gyerekem érdekéért. Orvostól orvosig járni, utazni a picivel egy rosszul leírt, odavetett diagnózis miatt: veleszületett vízfejűség... Bélyeg került a fiamra, utaztam, küzdöttem, reménykedtem, álmodoztam. Aztán hálát adtam mindennek, aminek, akinek csak lehet, mert egy év után kiderült: a gyerekem egészséges, kezemben volt erről a papír is!
Közben vártam egy másik dátumot is: mikor lesz a fiam egy éves, hogy vihessem vissza az országos kardiológiai Intézetbe, hogy ott is megvizsgálhassák és kiderüljön:záródik-e az a luk a szívében... Záródott.
És mennyi minden történt még, ami fájt, amiből tanulnom kellett volna (vagy sikerült, vagy nem), ami előrébb vitt!
Egy második házasság - az első férjemmel... Annyira szépnek indult és mégis tönkrement. De talán nekünk kettőnknek így a jó: barátok vagyunk. Ma is. Sok-sok nehézségen jutottunk át, sok mindent megtapasztaltunk együtt, sok szép emlék maradt. Köszönöm!
31 évesen belekezdtem valami egészen újba: elvégeztem egy személy- és vagyonőr tanfolyamot, fegyverismereti vizsgát tettem. Munkát kerestem, küzdöttem. Aztán édesanyám betegsége közbeszólt: megműtötték 2008 őszén, 2009 tavaszán és nyarán. Legutóbb csípőprotézist kapott... A folytatás egyértelmű volt: most én segítek neki. Így főállásban ápoltam, ügyeket intéztem és veszekedtem vele, ha nem akarta betartani az orvosi utasításokat.
Velem nem történik semmi érdekes, de ha mégis, hát úgyis megírom regénnyé...
Közben iskolás lettem ismét. Gyógyszertári asszisztens - fehér köpeny a fekete zsebes nadrág után. A tanfolyam ideje alatt jó is, rossz is történt: izgalmak, bánat, gyász, reménytelenség minden elért. Betegség: tengermély depresszió, olyan sötét, amiből nem láttam kiutat.
Kijutottam. :)
Elvégeztem a tanfolyamot, levizsgáztam. Ismét több lettem általa. A tudáson kívül jó ismerősöket szereztem. És munkahelyet.
Kedves Univerzum!
Hálás vagyok Neked a mai szép őszi reggelért. Mindenért, amit megélhettem. A fiamért. Azokért, akiket szerethetek
Annyi megélni való, annyi szép van a világon. Hálás vagyok azért, hogy képes vagyok észrevenni ezeket. Remélem, ez a tulajdonságom mindig megmarad.
2019.09.07.
