Az író azt akarta mondani...

Az író azt akarta mondani...

(Figyelem: Aki nem olvasta a Star Wars Republic Commando regényeket, és szeretné, az csak óvatosan olvasson tovább, mert bizony itt-ott utalok az abban történtekre! Bocsánat.)

Úgy gondoltam, megkönnyítem az eljövendő generációk dolgát, ha majd az életművemet elemzik irodalom órán, ne kelljen annyit görcsölniük...
"Az író ezzel azt akarta mondani...."
Elég shabla(1) egy dolog, ha már nekem kell olvasás közben kifilózni, mit is akart mondani az író. Én általában ki szoktam mondani, nem hagyok senkit sötétben tapogatózni, még akkor sem, ha az időnként nagyon izgalmas tud lenni. Mármint a sötétben tapogatózás.

Most az a regény-ciklus készített ki, amit utoljára olvastam. Egész pontosan ma reggel fejeztem be.

 Karen Traviss Republic commando-ciklusára van szó, a Star Wars világában játszódó történetfolyamról.
Nem szeretném elmesélni, miről szól, érdemes elolvasni, nem csak lézerkarddal hadonásznak benne.

Ahogyan az én készülő SW-történetem sem csak arról szól, hogy lézerkarddal hadonásznak benne.


Nem tudom, ki ez a Karen Traviss, milyen élte volt, mit csinált, azon kívül, hogy brit és mindenféle köze volt a fegyver erőkhöz, mint tudósító meg szóvivő vagy ilyesmi. Nem olvastam vele interjút, nem tudom, van-e családja.

De most nem szeretem Traviss asszonyt.
 Amikor a Szukits Kiadó oldalán beleolvastam az első RepCom regénybe, az volt az első megjegyzésem, hogy nagyon hasonlít a stílusa az enyémhez (jó, ez lehet a fordító hibája is, még nem jutottam hozzá az eredetihez, bár dolgozok rajta.) És azóta már nem egy ötletemet dobtam el, ahogy olvasom az írásait, mert ő már réges-rég megírta. (Angolul ezek nagyon rég megjelentek már, kb. 2004-2005 környékén, nem emlékszem pontosan.)

De az, hogy megríkat, mélységesen felháborító. Gáspár András tudott ilyet,mármint a szép irodalomból, a szépirodalmat hagyjuk, például Szabó Magda regényt olvasva képes voltam zokogni, de akkor nagyon magányos és depressziós voltam.

Az, hogy olyan mando(2) apáról van szó, akit a gyerekei kitagadtak és dar'buirnak(3), többé-nem-apának neveznek, kikészít.
Erről én tudnék írni, milyen egy hatéves gyerek, aki kijelenti és azóta is következetesen tartja magát ahhoz, hogy az az ember, akinek a génjeiből ő van, nem apja többé, csak egy idegen.



Más helyzet, hogy ott azért tagadták ki a vér szerinti gyermekek, mert az apának kötelességet kellett teljesíteni, titokban.

Arról ugyan írtam, hogy a főhősnő apa nélkül felnövő kisfia hogyan talál apát, de egy nagy rakás osik(4) ez is, mert kb erről szól az öt regény.

(Tudtad, hogy a mando alapja a magyar nyelv volt - kicsi latinnal keverve? Ez is Traviss csinálmánya.)

Az, hogy olyan nőről ír, aki úgy lesz terhes, hogy a gyerek apja nincs mellette, úgy szüli meg a a gyerekét, és aztán titkolóznak - erről is nekem kéne írnom.

Arról, milyen volt, amikor a két hónapos kölyköt az apja karjába tettem és az úgy cibálta meg fogta a kezét, mintha pontosan tudná, ki fogja - erről is.

Hát Traviss megírta. Úgy, hogy amikor olvastam, sírtam.

Általában úgy írok, hogy felidézek valami emlékemet, kicsit csavarok, nagyítok, igazítok rajta, ha kell (például a lőtéri gyakorlat, a fegyvervizsgám, a kungfus dolgaim), a történethez szabom és kész. Eddig bevált.
De most nem. Tegnap este már úgy éreztem, be se kell fejeznem a történetemet. Minek? Karen Traviss mindent megírt.

És a főhősnőmmel ellentétben még csak meg sem verhetek senkit, illetve magamat sem verethetem össze, mint Traviss asszony dar'buirrá nyilvánított kiképző őrmestere.

És az ,milyen már, hogy nem az istenített buir(5), a klónok egyik kiképző őrmesterének szerepébe tudom magam beleélni, hanem a kegyetlen, brutális, rideg szívű, tökéleteset elváró másik őrmesterébe? Akitől rettegnek az  általa kiképzett kommandósok.


És nem kell pszichológusnak lenni, hogy kitalálja valaki, miért a klónok. És miért kell Ágnesnek elmenni a Star Wars világába és ott találkoznia egy klónnal és ott lenni szerelmesnek.




Mert néha úgy érzem, ebben a világban nem lehetek boldog.


Mert fura egy világ ez, igaz?


Nem szoktam magyarkodni, nem szoktam forradalmakról, hazafias eszmékről írni, sem versben, sem prózában. Tartom magam ehhez, azonban elgondolkodtató, hogy a SW-rajongók között nagy népszerűségnek örvendő mandalori népnek, kultúrának mennyiben vannak magyar vonatkozásai.
Sok van.
A nyelvet Karen Traviss a magyaron alapulva alkotta meg.
Elgondolkodtató, hogy a mandaloriak kultúrájában mi fontos és mi nem. A mandalori a harcos nép. Nem faj, mert bárki válhat mandalorivá, aki hajlandó úgy gondolkodni, úgy élni, mint ők.
Emlékszünk a 48-as szabadságharc tábornokaira? A vértanúkra? Magyarok? Magyarok...
A mandaloriak zsoldosok, nomádok. Az elveik jelentik a hazát. Olyan elvek, amiket nem lehet elvenni, nem lehet megingatni.
A mandaloriak mások háborúit vívják meg, mások háborúiban halnak meg, másokért.
Tudtad, hogy a Francia Idegenlégió Múzeumában van egy dicsőságtábla, ahol a légió három legtöbbször kitüntettett hősi halottjának a neve szerepel?
Mind a három magyar.
http://tiboru.blogrepublik.eu/2011/03/01/az-idegenlegio-muzeuma/


Azt hiszem, ha indulna hajó a Mandalore-ra, vennék rá jegyet.


De mivel nem valószínű, maradok. Próbálom úgy élni az életet, ahogyan lehet és ahogyan érdemes. Próbálok elgondolkodni, mit is kéne adnom a gyerekemnek útravalót.
Ez sem egyszerű.
És Karen Traviss megírta.
Nem tudom, örülök-e neki.

1:  shabla = mandalori szó, kibaszott
2:  mando = mandalori férfi, nő, gyerek, ember, bármi. Az, aki mandalori.
3: dar'buir = többé már nem apa. Olyan férfi, akit a gyermekei kitagadtak. A legnagyobb szégyen egy mandalori számára.
4 : osik = trágya
5 : buir = apa vagy anya, a mando'a, vagyis a mandalori nyelv nem különbözteti meg a nemeket

Testvérek egymás közt

Testvérek egymás közt

A százados és az alfa osztályú felderítő

- Nyilván nem így kell az ilyesmit közölni, nem így kellene, hogy megtudd, és főleg nem tőlem, de tekintettel kell lennem a körülményekre. Ágnes várandós.

Rex lehunyta a szemét. Testvére kinyúlt felé, megérintette a vállát, mire a százados megragadta Tal karját, szinte belekapaszkodott.

Nem tudta volna elmondani, mit is érez. Megszólalni sem tudott. Tudott bánni az emberekkel: hiszen erre tervezték és képezték ki őt, hogy vezesse a katonáit. Annyi mindent tanult a Galaxis mindenféle fajainak pszichéjéről, reakciókról és kiszámíthatóságról, amiknek most mind-mind semmi hasznát sem vehette.

Most nem kapaszkodhatott a mandalori gyökerekbe: az alfás, aki kiképezte őt, nem tanított és nem mutatott semmit arról, mit jelent apává válni. Nem volt előtte minta, amit követhetett volna vagy amit el kellett kerülnie. Milyen apa lesz így belőle?

- Buir! Ke hiibi ni yaim! Ni haat’ayli ruug’la keldab. Ehn shuk’la tarne…

Buir…

De hiszen már apa. Egy kisfiú az apjának nevezte.

Eszébe jutott a félelem, ami elöntötte, amikor kiderült, hogy a gyereket elrabolták. Eszébe jutott a büszkeség, amit érzett, hogy Zoltán milyen gyorsan elsajátított bármit. A düh, amit a terrorista iránt érzett, amikor az megütötte a kisfiút. A megrázkódtatás, amit az okozott, hogy a fiú buirnak szólította.

Ezt jelenti apának lenni?

„Bízom benned és tudom, hogy minden rendben lesz.”

Kinyitotta a szemét és elengedte Talt.

- Mit tegyek? Testvér! Mit tehetek?

- Vidd Ágnest és a fiút olyan messzire, amilyen messze csak tudod! Biztonságos helyre.

A százados elfelejtett levegőt venni.

- Te arra biztatsz, hogy… dezertáljak?

Meredten nézte a másikat. Az alfás most teljesen közönyös arckifejezést öltött, Rex ezt már jól ismerte még a Kaminóról, saját kiképzője arcán is nemegyszer látta.

- Azt hiszed, te lennél az első?

- Tudom, hogy nem.

Hát persze, hogy nem ő lenne az első.

Nagyon, nagyon sokáig egyértelmű volt minden: harcra tervezett, harcra teremtett lények voltak, világos célokkal és feladatokkal. Mások – a Jedik – kiadták a parancsokat, ők végrehajtották. Ő is adott ki parancsokat, de ott harcolt az embereivel az első sorokban. Skywalker mellett hamar megtanulta, hogy a tapasztalat éppen olyan fontos, mint a parancsok időnkénti rugalmas értelmezése. Tisztelte és becsülte a tábornokot, aki képes volt elszántan védelmezni bármelyik emberét, a legutolsó közlegényt is, sőt, a kis tömzsi robotjához is úgy ragaszkodott, ahogyan az nagyon nem volt helyénvaló egy Jeditől. Ezt az emberséget szerette benne, azt, hogy törődött velük.

Hagyja cserben? Pont most, a vége előtt?

A vége?

Tal merőn bámult rá, mintha a gondolatait próbálta volna olvasni. Valószínűleg ment is dolog: elég egyformák voltak.

- Dezertálni, Rex? –ismételte el a szavait az alfás. – Rabszolga vagy, azok vagyunk mindannyian.

A százados úgy rándult össze, mintha a másik megütötte volna. Soha senki nem nevezte még így. Tiszt volt, gyakorlatilag Skywalker után az első az 501-eseknél.

- Esküt tettem…

- Esküt? Ne légy nevetséges! A te tiszti esküd látszat, a köznek szóló propaganda. Én nem tettem esküt és nem tettek a gyalogosok sem. Ti, néhány ezer tiszt, ti igen. De a maradék hárommillió nem. Kényszerítettek, hogy az légy, ami most vagy. Semmit sem kapsz cserébe és semmi más nem lehetsz. Nincsen jogod semmihez. Rab-szol-ga. Ezt mindenütt így hívják. Vésd ezt jól az eszedbe, fivérem. És egy rabszolga annyit ér, amennyi hasznot hoz az urainak. Addig, amíg haszna van. A gazda az úr élet és halál felett.

Erre nem kellett, hogy Tal emlékeztesse. Nagyon élénken élt még benne a zygériai kaland. Kenobi és ő egy időre a zygériaiak rabszolgája lett, hogy Skyvwalkerrel és Tano parancsnokkal kimentsék az elhurcolt togrutákat. Emlékezett a nyakörvre, amit ráraktak: a béklyó az béklyó, akkor is, ha mindvégig tudta, Kenobi bármikor képes letépni az Erő segítségével. Tudta, milyen térdelni valaki lábainál – mások élete volt akkor tét. Tudta, milyen kiszolgáltatottnak lenni. Milyen az, amikor az energiakorbács lesújt, és úgy terelik őket, akár az állatokat.^42[i]

És igen, tudta, hogy valaha Skywalker is rabszolga volt. Sem azt, sem az ő mostani béklyóját nem lehet olyan könnyen eltépni.

Mindezekkel együtt sosem gondolt magára úgy, mint mások tulajdonára. Büszke volt arra, aminek nevelték. Katona volt, tiszt, hatalmas felelősséggel a vállán, naponta hozott döntéseket. Mi ez, ha nem szabadság?

Felelős volt egy-egy csata végkimeneteléért, a testvérei életéért.

Minden klón nagyon gyorsan megtanulta, hogy a testvérei mindig mellette vannak. Mondhatott bárki bármit, igazán bízni is csak egymásban bíztak. Igazából ki másban bízhattak volna? A sajátjaikon kívül alig láttak mást – és azok közül ki állt mellettük? A Jedik?

Ő tisztelte a Jediket – de elég jól ismerte is már őket. Plo Kloon, Kenobi például azok közé tartoztak, akik megbecsülték az embereiket, azonban voltak olyanok is, akik csupán jól programozott gépeket, hatékony hadiszerszámokat láttak bennük.

Hallotta a saját szavait:

„Azt hittem, hogy jó katonának lenni egyenlő azzal, hogy mindent megteszünk, amit mondanak nekünk. Ez az, amire terveztek minket. De nem vagyunk droidok. Nem programoztak minket. Meg kell tanulnia meghozni a saját döntéseit!”

Ő már megtanulta. A Saleucamin, az Umbarán.

És tudta, mások is meghozták a döntéseiket.

Cut Lawcuane például. Vagy Nehéz, Hardcase.

És Fives.

Fives aki úgy halt meg a karjaiban, hogy a szabadság volt az utolsó szava. Az ARC-harcos halála mélyen megrendítette.

„Vajon miért a halálon gondolkodok most, amikor megtudtam, hogy apa leszek?”

- Sull is lelépett. És más alfások – Rex összerezzent testvére szavaira. – Egyre kevésbé tetszenek nekünk a dolgok – a kommandós suttogott.

Ez egybevágott azzal, amit Fives egy éve mondott neki. És amin már ő is elgondolkodott jó néhányszor. Amin szinte valamennyi klón elgondolkodott már rövid életében legalább egyszer…

- Én is gondoltam már rá – egy pillanatig maró szégyenérzet öntötte el, hasonló a félelemhez, forró és rossz érzés, - de Ágnes haza akar menni a saját világába. Nem akar itt maradni. Olyan, mintha… tudná, mi fog történni.

Gyorsan elismételt a nő szavait, Tal a fejét ingatta.

- Ez a „valami nagyon rossz fog történni”másoknak is eszébe jutott. Ha haza akar menni és van rá mód, menjetek. Menj vele, Rex!

- Nem tudom, hogyan kell apának lenni.

- Hát nekem Jango volt a kiképzőm, és erre valahogy nem tért ki. De aztán láttam egyet s mást a Galaxisban, testvér! Láttam olyan férfit, aki habozás nélkül eladta a saját gyerekeit rabszolgának, csak hogy pénzhez juthasson. Láttam olyat, aki a tihaar^43[ii] mámorában őrjöngve félholtra verte a totyogós fiát. Vagy aki megtagadta a saját vérét, aki elfordult tőle, amikor az segítséget kért volna. Ezek is apák. Meséljek még, ner vod? Vagy hiszel úgy magadban, ahogy az a kölyök hisz benned?

 - És a testvéreim?

Tal, a vad, fékezhetetlen alfás arcáról most eltűnt a közöny, eltűnt a jól nevelt katona álarca és előbukkant mögüle a mandalori. Aki ismerte, most megláthatta benne Jangót.

- Készül valami – halk volt a hangja. – Ha a testvéreid miatt aggódsz, akkor ezen tedd magad túl. Vannak, akik sokat tettek már értünk, klónokért. Mando’ade. Hozzájuk el tudom juttatni a Vhipir-fiúkat, ha ők is úgy döntenek, hogy elég a katonáskodásból.

- Hová?

- Oda, ahová Sull ment… De helyettük nem dönthetünk. Ha úgy adódik, megmutatom nekik a másik lehetőséget is, hogy választhassanak.

- És a többiek?

- Több millióan vagyunk, Rex. És a többség nem tudná a másik lehetőséget választani. Nem tudna mit kezdeni a szabadságával. Mert nem ismer mást, csak a háborút.

A százados lehajtotta a fejét, a kezét nézte: ökölbe szorította, majd szétnyitotta az ujjait.

- Te igen?

- Én igen. És te is.

- Nem érzed, hogy ez igazságtalan? Hogy mi igen, ők nem?

A kommandós ölébe vette a sisakját, belenézett, pillantása átfogta az egész belső kijelzőt.

- Én is lehettem volna Fives. Vagy te. Vagy meghalhattunk volna a tábornokunk mellett, a hátát fedezve, mint Keeli. Miért akarod ilyen kétségbeesetten eldobni magadtól azt, amit kaptál? Tudom, hogy mindannyian megérdemelnénk az életet, az igazit és nem ezt a nyomorúságos utánzatát, de hidd el, a természetes úton születettek sem egyformán szerencsések.

Kegyetlenül hangzott, de az alfások ilyenek voltak. Racionálisak, kegyetlenek és makacsok. Habozás és lelkiismeret-furdalás nélkül képesek voltak ölni – ha kellett, akár klónokat is -, azonban a maguk különös, vad módján szerettek is. A testvér nekik is testvér volt, a bajtárs az bajtárs. Jango sok mindent beléjük vert a kiképzés során. És sok mindent nem…

- És a gyorsított öregedés?

Az ARC ismét a közönye mögé rejtőzött és megvonta a vállát.

- Ha maradsz, akkor is hamar fogsz meghalni – elnézett a százados feje mellett, valahová a semmibe. – Legfeljebb nem lesz időd gyorsan megöregedni sem. És nem fogod a kezedben tartani a gyermekeidet. A döntés persze a tiéd – kicsit várt, aztán amikor már nem talált semmi megszemlélni valót a falon, visszafordította a tekintetét a testvérére. – A legközelebbi bevetésen bármi megtörténhet, nyomod is veszhet akár…

Ismét felfordította a sisakját, belenézett, majd belenyúlt és egy érintéssel újraindította az egész rendszert, aztán a torzítómező-generátorért nyúlt.

- Aludj rá egyet, ner vod. Tüske az út alatt már biztosan a baktában marad, de aztán szüksége lesz rád – ujjával mutatta, hogy ki fogja kapcsolni a generátort.

A százados bólintott.

- Köszönöm, őrmester, a tájékoztatást.

- Uram! – a kommandós kilépett az ajtón és egyedül hagyta a gondolatival a századost.

---

[i] 42 Rex a Star Wars: A klónok háborúja - negyedik évad epizódjainak történetére emlékszik vissza. Elhurcolva, A Köztársaság rabszolgái és a Menekülés Kadavaroról című részekben a rabszolgatartók elleni harc és az elhurcolt ártatlanok megmentése a fő szál.

[ii] 43 Tihaar = erős, víztiszta szesz, gyümölcsből. Gyakorlatilag pálinka. (mando’a)