- Megváltozott a valóság – a választ egy újonnan
érkező adta. Scott ijedtében úgy összerezzent, hogy a kávé kilöttyent.
- Úristen! – nyögte a Hangya és döbbenten bámulta
az ajtón belépőt.
Az érkező csupa izom óriás jól öltözötten,
mosolygósan tornyosult valamennyiünk feje fölé. Jól öltözötten és zölden.
- Bruce? – néztem fel hitetlenkedve.
- Személyesen és kigyúrtan. Bruce Banner – mutatkozott
be Scottnak, majd ismét hozzám fordult, lehajolt és nagyon óvatosan megölelt. –
Örülök, hogy itt vagy.
- Én is örülök. Mert ha egyedül kellene ezzel
szembenéznem… – és egy pillanatra lehunytam a szemem, nagy levegőt vettem,
aztán folytattam. – Így van esélyem ép elmével megúszni. Neked pedig sikerült
egyezségre jutnod Hulkkal?
- Igen. Mondjuk úgy, továbbfejlődtem. Régebben
mindig attól rettegtem, hogyha átváltozok, Hulk maradok. Azt gondoltam, az az
én átkom. Azt gondoltam, Hulk egy betegség, amiből ki kellene gyógyulnom. De
rájöttem, hogy Hulk a gyógyszer. Így egyesülhet az ész és az izom – mosolygott.
– Minden oké velem.
- Ez sajnos a világról nem mondható el – Amerika
Kapitány leült az asztalhoz, mi pedig követtük a példáját. – Tudjuk-e pontosan,
mi történik, miért és hogyan? Bruce?
- A tények: nincsenek mérhető változások. Nem nőtt
a háttérsugárzás mértéke, nem észleltek sehol a világon emelkedett mértékű
radioaktivitást és nincs semmi, ami valamiféle természeti katasztrófára utalna
– a tudós előtt életre kelt a holografikus kijelző. – Jelentettek viszont
kisebb, helyi anomáliákat: gravitációs torzulásokat, elektromágnesességbeli
változásokat. A civil lakosság köréből sok bejelentés érkezett eltűnt vagy épp
zavart mentális állapotú személyekről. Annyira azért nem sok – csóválta a fejét
Banner --, hogy pánik törjön ki, de az elemzőinknek feltűnt. Okokat nem
találtunk.
- Az ok a valóság megváltozása. Én nem tudok olyan
szép képeket mutatni nektek, mint a varázslók, de igyekezni fogok – a Kő
felizzott a nyakamban és az ujjaim között táguló vörös gömbként jelent meg a
fénybuborék. Scott felnyögött. – Minden döntésünk továbbvisz minket valamilyen
irányba. Minden döntés csomópont, elágazás, ami meghatározza az utunk további
irányát és jelentőségétől függően további döntéseket befolyásol. Ha valami nagy
és fontos dologról van szó, sok-sok embert érinthet. – A gömbben megjelentek az
álmaimban látott képek. – Valamikor, egyetemista koromban hoztam egy olyan
döntést, ami kihatott életem további szakaszára. Ha akkor másképp döntök, az
egész életem másképp alakult volna. És ez egy másik Földön, egy másik
idővonalon – megjelentek az aranyfonalak – meg is történt. Abban a valóságban,
ahol mi éltünk, ahol – nyeltem egy nagyot – van egy fiam, Tonynak egy kislánya
és … megtörténtek azok a dolgok, amikre valamennyien emlékszünk, én pedig nem
vagyok az Audi fejlesztőmérnöke, köszönhetően annak az egy régi-régi döntésnek.
Az álmok megmutatták, mi indította el ezt az egészet: Stan Lee halála. Az ő
halála egy olyan csomópont, ami nemcsak sokak életét, de világok sorsát is
befolyásolhatja.
- Bocsánat – tette fel a kezét udvarias diák
módjára Lang. – Ki ez az ember? Egyetlen ember halála hogyan befolyásolhatja a
világ sorsát?
- Úgy, hogy Stan Lee Álmodó volt – kivettem a követ
a nyakamból, leakasztottam a bőrszíjról és elengedtem. A Kő lebegni kezdett. –
Egy ugyanilyen van a birtokában. Vagyis ennek a nagytestvére, egy nagyobb
hatalmú. Stan Lee nagyon különleges volt. A képzeletével képes volt világokat
alkotni, életre kelteni. Képes volt azokat a fenyegető rossz dolgokat, amik
egyébként megtörténtek volna a mi valóságunkban, a kitalált világban tartani.
- És mást is köszönhetünk az Álmodóknak – vette át
a szót dr. Banner, én pedig új képeket mutattam. - Ők teszik lehetővé, hogy a
világunk egy nagy ellensége tehetetlen legyen. Az Álmodók és az Álom-kövek
mágiája tartja a börtönében Thanost, a titánt.
- Thanosnak egyetlen célja van – folytatta most a
Kapitány. –Egyensúlyba hozni az univerzumot azáltal, hogy kiirtja az összes
élőlény felét. Tudjuk róla, hogy bolygókat rohant le a seregével és mindenütt a
pusztulás járt a nyomában. Végül több emberöltővel ezelőtt elfogták és mágikus
börtönbe zárták. Ma is ott alussza időtlen álmát.
- Csakhogy vannak hívei. Egész serege. És van a
Fekete Rend – Scott tátott szájjal nézte a képeket és hallgatta, amit meséltünk
neki. – Ők Thanos Gyermekei, vagy annak nevezik magukat és ki akarják őt
szabadítani. A hódításaik és a harcaik sosem voltak véletlenszerűk. Azon túl,
hogy az elfoglalt világ népességének felét lemészárolták, mindenütt, amerre
csak jártak, a Végtelen Köveket keresték. – Koncentráltam, hogy megmutathassam
a képeket Scottnak. Az én varázslataim ködösebbek, álomszerűbbek voltak, nem
olyan tiszták, mint amit nekem mutattak a varázslók, a Végtelen Kövek azonban
nálam is ugyanúgy ragyogtak. – Ha valamennyit megtalálja, nem lesz szüksége sem
seregre, sem harcra. Egyetlen csettintés elég lenne, hogy elpusztítsa az
univerzum élőlényeinek felét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése