"Ne mondd azt, anya, hogy jó dolgokra kell gondolni, meg arra, amit nagyon szeretnénk. Ez egy nagy butaság. Mert ha arra gondolsz, amit szeretnél és arra, hogy az miért jó neked, akkor nagyon fog majd hiányozni. Minél többet gondolsz arra, annál jobban hiányzik. Inkább nem kell rágondolni. Kicsit se. El kell terelni a figyelmünket. Játszani kell. Vagy megnézni egy mesét. Játszhatsz velem, ha gondolod. Én is így csinálom. És akkor nem gondolok rá."
Miért nem hallgatunk mi felnőttek soha a gyerekekre? Miért nem látunk úgy, mint ők? Miért nem tudunk olyan őszinték lenni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése