A Víz fia
Szívem nincs, a lelkem szabad —
a világ csupán szám s adat.
Bensőmet nem fűti semmi.
Értelem — nevem csupán ennyi.
Nem számít pénz, hatalom,
én a tiszta Tudást akarom.
Az érzelmet nem ismerem,
nem hiszek szép eszmékbe’ sem.
Még lelkesedni sem tudok,
soha, semmi után nem futok.
Én vagyok maga a Közöny —
egy előttem sírás és öröm.
Hazudni nem tudok soha,
csak ember lehet ily ostoba.
Nem örököltem anyám vad szívét:
gyilkos hullámot sem keltek én.
Hangom nincs, beszélni nem tudok,
s fojtogatnak kitörni kész dalok.
Néha unom már létemet
s irigylem a földi férgeket.
Néha érzem, valami sajog —
fáj, hogy ember nem vagyok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése