Furcsa szerelem
Jönni, menni, járni, kelni
— tébolyító messze vagy.
Nincsen rá szó,
nincs már semmi!
Múljon inkább, váljon köddé
— soha többé, nem lehet!
Játék volt csak,
semmi más!
Kígyóméreg cseppje édes
— minden szavam árulás.
Szerettelek,
el is adlak
— hát kit érdekel, mit csinálsz?!
Gyilkos, önző vágyak égnek
— és Te nem hívsz, nem szólsz…
Elfelejtesz?
Hát úgy legyen!
És Te nézel mosolyogva,
fájdalmasan-szótlanul:
megbocsátod,
amit tettem,
farkas-törvény sem riaszt,
átölelsz és úgy suttogod:
hisz szeretlek,
kishúgom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése