A Föld fia
Szívem fáj, a testem sajog —
én a por, a Föld fia vagyok.
Lépteim nehezek, vállamon teher —
hogy mivé leszek? senkit sem érdekel.
Sorsom küzdelem, kudarc, kín és halál —
társaim nincsenek, részem az örök magány.
Nem tudok bízni, hinni, mert nincs miben —
elmerül életem a mély Semmiben.
Kezemen bilincs, tehetetlen vagyok —
mit viszek, a súly alatt leroskadok.
A földről én többé már föl nem kelek —
kínozzatok bátran, csak üssetek!
Mindig szolga voltam, de most lázadok —
S én a por, a Föld fia — emberként — meghalok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése