Telihold

Telihold

Rohannék, sikoltanék,
kezem ökölbe szorul —
s vérvirág sarjad körmeim alól.
Fentről vigyorogva, gúnyosan
néz le rám a Hold:
ezernyi apró jelzés
— ti-tá-ti-tá-ti-tá—
morse-parancsot lüktet agyamban a vér.
Élni — menni — ölni —.halni
vér — vér — vér — vér.
Felhördülök, a testem görcsbe rándul,
megfeszül minden izom.
Ugrásra kész vagyok — ölök
s nem nézem, ki az áldozat.
Vadászok ma éjjel.
Úgy vonz és csábít a Hold.
Ember-bőröm burokként szétreped,
elönt az ősi düh — nincs irgalom.
…
Ragyog a tisztás ezüstfényben
s mi ketten lassan táncolunk.
Halálos tánc ez, véres,
gyilkos játék —
nem kér s nem ad kegyelmet senki.
…
A vér a hóra lecsordul —
szemedben döbbenet.
Igen, szerelmem, én vagyok,
aki halálra sebeztelek.