A mackó reggelije

A mackó reggelije  -
avagy miért nem ette meg egyszer Márkó az ebédet

Téli álmot alszik a mókus, a medve,
elvackolnak a lombjukvesztett fák,
hópaplant húz magára reszketve
a városszéli táj.

Barna mackód foltos hátát
jólelkűn püföli kezed:
téli álmot alszik ő kábán
fel ne ébressze semmi se.

Lábát fogod, úgy lógatod
két párna közt a nagy bocsot.
Csüng le a feje bambán,
de medvééknél megszokott e látvány.

Egy híres rokon is így utazott...
Koppan is a lépcsőn a medvefog.
Téli álma egyszerre odalett,
sírásra készül a kis szemed.

Nem baj, kincsem, nem fáj neki...
Mézes kenyér várja az ébredő bocsot.
Nézd, kettőt tettem, hátha szereti,
s kakaót hozzá - de ja, morog!

Márkó nézi a mackót és nevet:
- Anya, a macik nem esznek kenyeret!
- Nem? Akkor most mi legyen vele?
- Halat adj neki - már csillog a szeme.

Kinyúl a kenyérért, cakkosra harapja...
Ezért még utolér a medvéd haragja!...
De az ebédnél már békül a brumi:
Övé lett a főzelék s a husi...
2011.07.27.