Séta a havas erdőben (Werewolf & Vampire)

Séta a havas erdőben
(Werewolf & Vampire)
Csitt, kedvesem,
szent helyen járunk:
körülöttünk vénséges fák,
lábunk alatt friss és illatos a hó.
Jöjj, feküdj mellém a hóba!
Felejts el mindent,
ember-arcunkat, mint megunt ruhát
dobjuk a tiszta, ragyogó hóra!
Állati énünk, ősi vadságunk
forrón és zokogva bukjon,
törjön ki belőlünk
s együtt zuhanjunk a hóra!
Nézd a mennyboltozatot:
a fák tartják fölénk,
mint pillérek a kőből emelt,
szentnek mondott templomtornyokat…
…
Forog velem a világ.— szédülök;
lelkem mezítlen vacog előtted,
de én nem értem, mit teszel,
miért térdelsz a hóban.
Szimatolsz, felhúzod ínyed,
tested izmai feszülnek,
mint acélos rugók —
s morogsz a világra…
Meztelen testtel fekszem a hóban,
Te forró vagy, én jéghideg.
Arcom puha bundádba fúrom:
szép vagy, én kedvesem.
Meztelen testtel fekszem a hóban.
Felhők takarják el az eget,
hópelyhek pettyezik az éjszakát —
kárhozott lelkemet talán tisztára mossák.
1996. nov. 17.