A Nap fia
Lángokból születtem, lángként lobog,
szívemet feszítik büszke, vad dalok.
Amerre járok, hitet és fényt adok:
a Nap fiaként a Fény vagyok.
Ellenségem csak egy van: a Sötét,
ki ellen arany láng-vértet öltök én.
Gyenge szikra vagyok vagy tűzvész talán?
A változás egy új, jobb kor hajnalán.
Szólok és szavam a remény hite:
tudás, jobb élet — a Fény ígérete.
Melegem és vérem lángjaimmal egyre fogy,
apám a Nap s ő mégis elhagyott.
A Sötét is rám tör és én gyengülök —
e hidegben lehet, hogy eltűnök?
Nem lehet, mert hatalmam végtelen:
a Tudás s a Fény az úr az életen.
Lángom ég, lobog, míg világ a világ —
tiszteljétek a Fényt, a Nap fiát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése