"...látod, milyen furcsa:
így az álmaimba bújva
mindig velem maradsz..."
Mai töredék. Éneklik a hangok a fejemben.
A folytatást kihúztam, mert ez talán még a hangoktól is sok:
"Mosolyod emlék,
nevess, ez így szép
de hidd el, hogy fáj még."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése