A gyógyszerek helyes használata

Koma Judit

A gyógyszerek helyes használata

A gyógyszer különleges áru: termék és információ olyan együttese, amely egymástól szét nem választható, együtt képezi az átadott, megvett „javat”. A fizikai termékkel együtt kapott információt nem mindig használjuk fel, ami akár komoly következményekkel is járhat. Gyógyszerszedésünket sokszor helytelen gyakorlat szerint alakítjuk, pedig a gyors és teljes gyógyulásnak feltétele a gyógyszerek megfelelő használata.

Ma Magyarországon gyógyszer kiadására a gyógyszerészek és a gyógyszerkiadó szakasszisztensek jogosultak. E tájékoztatóban rájuk egységesen gyógyszerkiadóként hivatkozok, lévén ők adják át a betegnek a gyógyszert.

I. Általános szabályok

Napjainkban nagyon sokféle gyógyszer létezik, vényköteles és vény nélkül kapható egyaránt. Szedésük (illetve a vény nélkül kaphatóak esetén kiválasztásuk) során néhány szabályt be kell tartanunk, melyek egy része általános érvényű, mások pedig speciálisan egy-egy adott gyógyszercsoportra vonatkozóak.

Kezdjük az általános érvényű megállapításokkal.

1. Túl sok gyógyszert szedünk

Az emberek egy része sajnos túl sok gyógyszert szed. Ez két alapvető okra vezethető vissza.

a) Öngyógyítás

Ma már rengeteg információt beszerezhetünk egy-egy betegségről, gyógyszerről. Az információtömegből ki kell választanunk a helyeset, értékeset, ami nem könnyű feladat, hiszen az internet, a tévéreklámok, a magazinok, de még a szomszédaink, barátaink is tudnak egy-egy „holtbiztos” tippet nyújtani.

Pedig egyáltalán nem biztos, hogy ami a szomszédnak bevált, az nekem is segíteni fog. Előfordulhat, hogy az általa ajánlott készítmény nekem nemhogy segíteni nem fog, de egyenesen ártalmas. Lehetnek egyéni túlérzékenységi reakciók (gyógyszerallergia), de előfordulhat olyan ritka, genetikai alapú, előre meg nem jósolható reakció, ami miatt teljesen váratlan választ ad szervezetünk az adott szerre (idioszinkrázia).

Emellett a szert ajánló, jó szándékú embertársunk nem ismerheti az általunk szedett egyéb gyógyszereket sem. Ez viszont magában hordozza a gyógyszerek egymás közötti kölcsönhatásának veszélyét.

Tehát a fellelt információkat megfelelő kritikával kell kezelnünk, betegségről, gyógyszerről csak megfelelően hiteles forrásból szerezzünk be adatokat – legjobb az orvosnál, és a gyógyszertárban kérdezni!

Ott a számunkra megfelelő, a többi szedett gyógyszerrel összefér, a meglévő betegségeinkhez hozzáilleszthető készítményt fognak ajánlani és tájékoztatást kaphatunk az adagolásról, valamint a gyógyszerrel összefüggő egyéb ismeretekről is.

Számos tévhit kering a köztudatban, sok „városi legenda”-számba menő történet természetes szerekről, csodaszerekről.

Ezeket szintén fenntartással kell fogadni, hiszen nagyon nagy tévedés az, hogy ami természetes eredetű, az nem lehet káros! Gondoljunk csak a gyilkos galócára: teljesen, 100%-ban természetes eredetű, de senki sem szeretné ebből készíteni a vasárnapi ebédjét. Ezekre a természetes eredetű szerekre fokozottan igaz: ellenőrzött vagy ellenőrizhető forrásokból szerezzük be teáinkat, egyéb, nem gyógyszernek minősülő készítményeinket!

Az öngyógyítás másik változata a kényszeren alapuló. Sajnos ma sok munkahely nagyon rossz szemmel nézi, ha az alkalmazott „beteg merészel lenni”. Vagy el sem mer a beteg menni orvosához, hogy rosszabb esetben el sem engedik a munkahelyéről. Gyorsan, néhány percet rászánva beugrik a gyógyszertárba és vesz egy vény nélkül kapható készítményt. Vagy többet is, hogy minél gyorsabb és biztosabb legyen a gyógyulás.

Jó esetben segítséget, tájékoztatást kér ehhez, kevésbé jó esetben jön az előbb már említett „szomszédasszony rendelése”, az internet és egyebek.

Természetesen nem minden házi praktika káros és nem is kell minden esetben azonnal gyógyszerhez nyúlni, de van, amikor igenis orvoshoz kell fordulni, van, amikor szükségesek a valódi patikaszerek.

a) A kezelést nem fogják össze egy kézben

- Nem beutaló-köteles szakrendelések, esetleg magánrendelések

Egyes szakrendelések háziorvosi beutaló nélkül is felkereshetőek. Ha itt kap gyógyszert a beteg, arról a háziorvosa nem feltétlenül fog értesülni. Ilyenkor pedig fennáll a veszélye annak, hogy vagy a szakorvos, vagy a háziorvos nem tud egy betegségről vagy épp a kapott új gyógyszerről. A beteg vagy elfelejti azt megemlíteni vagy úgy gondolja, nem lehet fontos, „hiszen az csak egy kenőcs...”

Magánrendelések esetében hasonló a helyzet. A beteg magánrendelést keres fel, az ok bármi lehet, a gyógyszerszedés szempontjából lényegtelen. Itt is felállítanak egy diagnózist, kap gyógyszert a beteg, melyekről a háziorvos nem tud. Ilyenkor következhetnek be gyógyszerkölcsönhatások és az, hogy olyan esetben is kapja a beteg a gyógyszert, amikor egy másik fennálló betegsége miatt az ellenjavallt lenne.

- A betegen „rajta marad” egy gyógyszer

Előfordulhat, hogy a betegség ugyan már nem áll fenn, de a beteg a gyógyszert továbbra is kapja. Leggyakoribb példája ennek a nemszteroid gyulladáscsökkentők szedése. A betegnek nem lenne rá szüksége, de még évekkel a probléma megszűnése után is felírják neki azt.

Hogy hogyan lehetséges ez?

Például úgy, hogy a beteg nincs tisztában azzal, melyik gyógyszert mire szedi, meddig és hogyan kell szednie.

Tehát amikor elmegy az orvosához gyógyszert íratni, az „összes gyógyszerét” kéri és ilyenkor könnyen megkaphatja azokat a vényeket is, amelyeken a már fölöslegessé váló gyógyszerek szerepelnek.

A másik, hogy maga a beteg az, aki ragaszkodik a gyógyszeréhez, nem meri abbahagyni a szedését, akkor sem, ha már valóban nincs rá szükség, attól való félelmében, hogy akkor a betegség kiújul.

Ezek alapján fontos tehát az orvosunk iránti bizalom és az együttműködés vele, amibe beletartozik a más szakrendeléseken való részvételről tájékoztatás is.

1. Indokolatlan gyógyszerkerülés, a gyógyszerek nem szedése

A gyógyszerek szedésével kapcsolatban elkövethető hibák másik véglete. Valamilyen okból kifolyólag a beteg nem szedi a gyógyszerét, nem követi az előírt terápiát.

Nézzük ennek lehetséges okait!

a) Anyagi okok

- Sajnos elég gyakran előfordul, hogy a beteg a felírt számos gyógyszer közül anyagi szempontok szerint szelektál. Nincs pénze az összeset kiváltani és próbál valamilyen rangsort felállítani.

Ma már lehetőség van a gyógyszertárban a vényen szereplő gyógyszerek helyett másik, olcsóbb készítményt kérni. Fontos tudni, hogy ilyenkor a gyógyszerkiadó a recepten szereplő gyógyszert csak ugyanolyan hatóanyag-tartalmú és ugyanolyan hatáserősségű gyógyszerrel helyettesítheti csak. Ha a beteg kéri, és a gyógyszernek van helyettesítője, akkor tehát megkereshetik számára az anyagi helyzetének megfelelő készítményt. Ehhez viszont szükséges, hogy a gyógyszert rendelő orvos a vényen ne tiltsa le a helyettesíthetőséget!

A másik, szintén anyagi okokra visszavezethető eljárás szintén gyakori a betegeknél: a gyógyszert kiváltja ugyan, de nem az orvosi javaslatnak megfelelően szedi. Például napi kétszeri bevétel helyett csupán egyszeri veszi be a készítményt, hogy tovább legyen elég.

Sajnos ez sem célravezető, hiszen a gyógyszereknek el kell érniük a szervezetben egy adott koncentrációt (terápiás szint), hogy a kívánt hatás létrejöjjön.

Fontos tehát, hogy a nekünk felírt gyógyszereket kiváltsuk, ha másként nem, akkor egy kedvezőbb árú készítményt választva az eredetileg felírt helyett és azt az orvosi utasításnak megfelelő módon alkalmazzuk!

- A beteg a kapott gyógyszer szedését indokolatlanul, önkényesen megváltoztatja, esetleg a terápiát befejezi

Szintén gyakori hiba. Mikor követhetjük ezt el?

Antibiotikumok szedésekor, amikor az első néhány szem bevétele után állapotunkat javulni érezzük és úgy gondoljuk, a további gyógyszerek bevétele felesleges. Antibiotikum-kúra esetén a felírt mennyiséget az orvosi utasításnak megfelelően kell szedni, a kúrát félbehagyni nem szabad, akkor sem, ha a tünetek enyhültek vagy épp meg is szűntek. Erről részletesen az antibiotikumoknál fogok még írni.

Krónikus betegségek terápiája esetén is előfordul ez a hiba. A beteg jól érzi magát, úgy gondolja, a gyógyszer további szedése felesleges, meggyógyult. Sajnos, vannak olyan betegségek, melyek esetén a gyógyszert akkor is szedni kell, ha nincs betegségérzet. Ilyen például a magasvérnyomás: a beteg a beállított terápia mellett jó értékeket mér - hiszen épp ezért szedi a gyógyszert, gyógyszereket –, ezért önkényesen módosít az adagokon vagy a gyógyszerszedést befejezi. Az önkényesen befejezett terápia számos veszélyt hordoz magában: a gyógyszerek szedésének befejezésekor a betegség újra fellángolhat, a mért értékek ismét rosszak lehetnek és megnő a szövődmények kialakulásának veszélye is.

Vannak gyógyszerek, amelyeket még az orvos utasításakor is csak fokozatosan szabad abbahagyni, illetve azon a módon, ahogyan az orvos előírja. Ilyenek lehetnek az antidepresszánsok, amelyeket csak fokozatosan lehet elhagyni, mert a terápia hirtelen leállításakor pl. depresszió jelentkezhet.

- A beteg téves információk, indokolatlan félelmek miatt a szükséges gyógyszert nem szedi be, az előírt terápiát nem alkalmazza

Leggyakoribb, amikor a beteg elolvassa a betegtájékoztatót és az abban feltüntetett mellékhatások miatt nem meri szedni a felírt gyógyszert.

Tudnunk kell, hogy minden gyógyszernek van mellékhatása, kérdés csupán az, hogy melyik kinél és milyen mértékben jelentkezik.. Mindenki szervezete más és más, másként reagálhatunk ugyanazon készítményekre. A gyógyszerek kifejlesztése során a gyártók arra törekednek, hogy a főhatás mellett minél kevesebb mellékhatás, valamint nem kívánt hatás jelentkezzen.

A tájékoztatóban azokat az eseteket is felsorolják, amelyek nagyon ritkák. Elolvasni és a betegtájékoztatót a terápia ideje alatt megőrizni viszont érdemes, hogy tudjuk, mely esetekben kell orvoshoz fordulnunk.

Másik eset, amikor a betegek egymást ijesztik el a gyógyszer szedésétől. Az, hogy ismerősünknél jelentkeztek mellékhatások, nem jelenti azt, hogy nálunk is fognak! (Épp úgy, ahogy a másnál bevált szer sem biztos, hogy esetünkben hatásos lesz.)

Ennek legrosszabb példája a védőoltásoktól való félelem. Vannak itt is mellékhatások, létező dolog az oltási betegség és az oltási szövődmény, azonban az oltási protokoll összeállításakor mindezeket már mérlegelték.

Káros és helytelen arra hivatkozni, hogy „engem ugyan nem oltottak be, a családban, baráti körben meg mindenkit, ők szenvedtek mellékhatásoktól, én meg nem kaptam el a betegséget”.

Mellékhatások, ahogy minden gyógyszernél, az oltásoknál is előfordulhatnak. Az pedig, hogy mi nem kapjuk a betegséget, vagy nem terjed egy-egy betegség, nem a szerencsének, nem is feltétlenül az erős immunrendszernek köszönhető (persze, az erős immunrendszer is nagyon fontos), hanem annak, hogy a környezetünkben már mindenki megkapta az oltást, így a betegség hozzánk el sem jut (ezt nevezzük a populáció átoltottságának).

A másik veszélyes területe a téves, káros információknak a csodaszerekről, csodatévőkről szóló hírek.

Gyógyulni nagyon sokféleképpen lehet. Legjobb, ha sikerül megtalálnunk az egyénre szabott módot. Ehhez meg kell találnunk azt az orvost, azt a gyógyszertárat, ahol bizalmat ébresztenek bennünk. Tudnunk kell, hogy sokféle terápiának lehet létjogosultsága, csak meg kell találni a helyét és idejét.

Gyakori, hogy valaki az elhúzódó betegség miatti elkeseredésében elveszíti bizalmát az orvosokban és más módszert próbál keresni. Lehet kiegészítő terápiákat találni. Vannak betegségek, panaszok, amiket magunk is orvosolhatunk. És vannak esetek, amikor kell a klasszikus orvoslás, kellenek a pirulák, tabletták, oltások.

III. Gyógyszerszedési szabályok vényköteles gyógyszerek esetén

1. Általános szabályok a vényköteles gyógyszerek szedéséhez

Csak azt a gyógyszert szedjük, amit az orvos nekünk írt fel. Másnak ezt a gyógyszert ne adjuk át, hiszen még a tünetek hasonlósága, egyezőség esetén sem biztos, hogy a betegség ugyanaz és hogy a mi gyógyszerünk megfelel-e a másiknak.

Csak úgy és addig szedjük a gyógyszert, ahogy azt az orvosunk vagy a gyógyszerkiadó elmondta. Ha nem vagyunk valamivel tisztában, akár az orvosnál, akár a gyógyszertárban kérdezzünk. A gyógyszer mellé szükséges a felvilágosítás is annak helyes használatáról.

Az orvosnál mondjuk el, milyen más betegségeink vannak (pl. vesebetegség, gyomorfekély, májbetegség, stb.), illetve hogy milyen gyógyszereket szedünk még, mert vannak gyógyszerek, amelyek szedését egyes betegségek kizárják, valamint egyes gyógyszerek kölcsönhatásba léphetnek egymással. Sőt egyes élelmiszerek is módosíthatják bizonyos gyógyszerek hatását, ezekről szintén tud az orvos és a gyógyszerkiadó is felvilágosítást adni. Ilyenek lehetnek a véralvadást gátló készítmények (pl. Warfarin, Synkumar mite, stb.) és a K-vitamin, a K-vitamin tartalmú ételek – brokkoli, káposztafélék, K-vitamin tartalmú multivitaminok.

Azoknál a készítményeknél, amelyek szedésekor fontos, hogy az étkezésekhez viszonyítva mikor veszi be őket a beteg, a tájékoztatóban ezt feltüntették, de akár az orvos, akár a gyógyszerkiadó is elmondja ezeket az információkat.

Vannak készítmények, amelyeket mindig ugyanabban az időben kell bevenni, alkalmazni. Ezeknél az adagolás pontos betartása nagyon fontos. Ilyenek az inzulinok.

Ha a gyógyszeren speciális adagolás van feltüntetve, speciális adagolást ír elő az orvos, akkor azt be kell tartani. Ilyenek a piracetam hatóanyagú készítmények, melyeket reggel és délben vegyen be a beteg, mert az esti adag alvászavart okozhat. Egy másik jellemző gyógyszer a Nitromint retard nevű készítmény, amelynél a napi kétszeri bevétel reggeli és déli gyógyszerszedést jelent. E készítmény esetében ha reggel és este vennénk be, a szervezet hamar a hatóanyaghoz szokna és a hatása nem lenne megfelelő (nitráttolerancia). Természetesen még számos ilyen speciális adagolás létezik.

A gyógyszerek bevételének szabályait azok formája is meghatározhatja. Vannak ugyanis speciális bevonattal ellátott tabletták, amelyeket egészben, szétrágás, széttörés nélkül kell bevenni, úgy, hogy a bevonat ne károsodjon. A bevonatnak többféle célja lehet: elősegíti, hogy a gyógyszer ott oldódjon, ahol kell, megvédi a hatóanyagot a gyomorsavtól, esetleg szabályozza a hatóanyag leadásának sebességét is.

A tabletták esetén különösen fontos, hogy elegendő mennyiségű folyadékkal vegyük be, mert előfordulhat, hogy a folyadék nélkül lenyelt tabletta megtapad a nyelőcső falán, azt irritálhatja, esetleg felmaródásokat, gyulladást okozhat.

A porok alkalmazásának szintén megvannak a szabályai, ez a mellékelt betegtájékoztatóban megtalálható. Ezeket az utasításokat mindig tartsuk be, ez garantálja, hogy a hatóanyag megfelelő módon és mennyiségben jut a szervezetünkbe és így lehetséges a pontos adagolás is.

Ha bármilyen kérdésünk van, forduljunk az orvosunkhoz vagy a gyógyszerkiadóhoz.

2. Néhány példa speciális betegségekre rendelt vényköteles gyógyszerek szedésére

a) Diabetes mellitus - cukorbetegség

A cukorbetegség a szénhidrát-anyagcsere zavara. Kialakulhat már gyermekkorban, de van felnőttkori és terhességhez kötődő fajtája is. Mindegyiknél fontos a korai felismerés és a megfelelő kezelés, a terápia pontos követése!

Ennél a betegségnél nagyon fontos a megfelelő életmód és ezen belül a diéta. Cukorbetegség kezelésére inzulint és különböző típusú szájon át szedendő készítményeket írhat a kezelőorvos, a betegség természetének megfelelően.

Mindkét esetben fontos a gyógyszerek nagyon pontos adagolása, a diéta betartása. Általában nemcsak a gyógyszer adagját határozzák meg, hanem az alkalmazás időpontját is, amit pontosan kell betartani. A cukorbetegség nem gyógyható, azonban az utasítások követésével a súlyos szövődmények elkerülhetők és a beteg teljes életet élhet.

Szájon át szedett diabéteszellenes készítmények (orális antidiabetikumok) esetén figyelni kell arra, hogy vannak gyógyszerek, amelyek a már beállított diabétesz-terápiát felboríthatják, azokkal kölcsönhatásba léphetnek. Ezek mellett az orális antidiabetikumok adagját az orvosnak módosítania kell. Ilyenek lehetnek egyes vérnyomáscsökkentők például.

b) Vérnyomáscsökkentők

A magas vérnyomás, hypertónia népbetegség Magyarországon. Nemcsak az idősebb korosztályt érinti és nemcsak az elhízottakat. Mivel gyakran nem jár tünetekkel, viszont a következményei, szövődményei súlyosak, életveszélyesek lehetnek, ezért „néma gyilkosnak” is nevezik.

Magas vérnyomásról akkor beszélhetünk, ha a vérnyomás értéke meghaladja a 139/89 értéket. A vérnyomás egyénenként elértő, napi ingadozást mutat.

Fontos, hogy a már meglévő betegséget idejében felismerjük, kezeljük. A magasabb kockázati kategóriákba tartozó egyének szűrővizsgálatokon vegyenek részt, vérnyomásukat rendszeresen ellenőrizzék, ellenőriztessék.

Hogy milyen következményei, szövődményei lehetnek a magasvérnyomás betegségnek?

Az erek (pl. agy, szem, stb.) károsodnak. A szívet megterheli. A vese károsodhat.

A hypertoniás krízisnek nevezett állapot (extrém magas vérnyomásérték) azonnali halálhoz is vezethet: agyvérzés, szívinfarktus.

A vérnyomás beállítására a kezelőorvos kiválasztja a megfelelő gyógyszert, gyógyszereket. Gyakran csak kombinációkkal lehet elérni az ideális értéket, ilyenkor valamennyi készítményre szükség van, mindet szedni kell, mert együttes hatásukkal érhető el a kívánt eredmény.

Az orvosi utasítást pontosan követni kell, a gyógyszereket pontosan, lehetőleg ugyanabban az időben kell bevenni.

A beteg rendszeresen, a megfelelő módon mérje a vérnyomását, ezt naplózza, és a kezelőorvosnak a rendszeres kontrollvizsgálatokon ezt mutassa is meg!

Nagyon gyakori hiba, hogy amikor a gyógyszerek hatására beáll a megfelelő vérnyomásérték, a beteg önkényesen lecsökkenti az adagot vagy felhagy a gyógyszerszedéssel. Vérnyomáscsökkentőt csak az orvos utasítására szabad elhagyni! A gyógyszer nem szedése nagyon komoly következményekkel járhat (hypertóniás krízis)!

Fontos tudni, hogy egyes vény nélkül kapható fájdalomcsillapítók koffeint tartalmaznak (a koffein növeli, „potenciálja” a fájdalomcsillapító összetevő hatását), ezeket a magasvérnyomásos beteg kerülje. Ilyenek például Saridon, Panadol Extra, stb.

A nemszteroid gyulladásgátlók csökkenthetik a vérnyomáscsökkentő hatását, ezért is fontos a rendszeres orvosi ellenőrzés.

Ha vény nélküli készítményt vásárol a beteg, mindig tájékoztassa a gyógyszerkiadót a fennálló hypertóniájáról és a szedett gyógyszerekről!

c) Antidepresszánsok, szorongásoldók, nyugtatók

Felgyorsult tempójú világunkban a stressz nagyon gyakori probléma, sokan kapnak szakorvostól antidepresszáns vagy szorongásoldó hatású készítményt. Ezeket az orvos minden esetben az egyénre szabottan választja ki, az adagolást minden esetben nagyon pontosan be kell tartani.

Ezeknél a betegségeknél különösen fontos a beteg hozzátartozóinak együttműködése, hiszen a beteg támogatásra szorul, állapotát főleg a kezelés kezdetekor és a a gyógyszerek megvonásakor fokozottan figyelni kell!

Ezeket a típusú készítményeket abbahagyni csak az orvos utasítására szabad. Ilyenkor nagyon fontos a fokozatos megvonás, mert a gyógyszerek hirtelen elhagyásakor depresszió, szédülés és egyéb tünetek jelentkezhetnek.

Alkohol fogyasztása e gyógyszerek szedése mellett szigorúan tilos, mert egymás hatását felerősíthetik vagy olyan kölcsönhatásba léphetnek egymással, amelynek eredménye előre kiszámíthatatlan.

A legtöbb ilyen jellegű készítmény esetében a gépjárművezetés, veszélyes munkák végzése ellenjavallt, de a beteg kérdezzen rá a kezelőorvosánál.

Antidepresszánsok, szorongásoldók, nyugtatók mellékhatása sokféle lehet, de a legáltalánosabbak: szexuális zavarok, szájszárazság, aluszékonyság, a figyelem csökkenése, fényérzékenység, de ritka esetekben ellentétes hatások kialakulás is előfordulhat: izgatottság, nyugtalanság, éberség, álmatlanság (paradox reakciók).

A gyógyszertárakban vény nélkül kaphatóak olyan készítmények, amelyek segítségével enyhe, átmeneti panaszokat magunk is enyhíthetünk. Ezek leggyakrabban macskagyökér-, citromfű, orbáncfű-tartalmúak, illetve a gyógynövények tea vagy teakeverék formájában is megvásárolhatóak. Például Valeriana, Macskagyökér tea, Valeriana Relax, stb. Ezekre is igaz, hogy a fennálló betegségekről a gyógyszerkiadót tájékoztassuk.

Szintén segíthet e problémák kezelésében a homeopátiás Sedatif Pc. Ennél a gyógyszernél a homeopátiás készítmények helyes használatának szabályait kell betartanunk, amelyeket részletesen a vény nélkül kapható készítményeknél fogok ismertetni.

d) Antibiotikumok

Ez az egyik leggyakrabban felírt gyógyszertípus.

Olyan gyógyszerek ezek, amelyek a szervezetben lévő baktériumokat pusztítják el vagy azok szaporodását gátolják. Tehát csak baktériumok okozta megbetegedések kezelésére használhatók. (Van néhány speciális kivétel, amelyek igen erős hatású szerek, daganatellenes terápiában és különleges esetekben vírusok ellen is használják, antibiotikumként, „hétköznapi” esetekben viszont nem, erős hatásuk és sokféle, súlyos mellékhatásuk miatt.)

Mivel vényköteles készítmények, ezért csak az orvos utasítására szedjük ezeket. A gyógyszert felíró orvosnak nagyon fontos tudnia az esetleges gyógyszerérzékenységről, mivel a gyógyszerérzékenység nagyon veszélyes következményekkel járhat. A penicillin-érzékenység az egyik legfontosabb e csoportban.

Vírus ellen hatástalanok (és igen sok felső légúti betegséget vírusok okoznak), ezért vírus okozta megbetegedések kezelésében ezekre nincs szükség. Olyan esetekben kaphat a beteg mégis antibiotikumot,ha fennáll a veszélye a bakteriális felülfertőződésnek.

Ha a megbetegedést baktériumok okozzák, akkor az orvos vagy váladékból vett mintából kitenyészteti a fertőzést okozó baktériumot és így célzott kezelést tud előírni. Ha ez valami miatt nem lehetséges, vagy sürgős eset áll fenn, akkor egy általános, erős hatású készítményt ír fel. Ezeket széles spektrumú antibiotikumoknak nevezzük.

Ha vírus okozta betegségekben antibiotikumokhoz nyúlunk:

- nem fogunk gyorsabban gyógyulni, hiszen a vírusokat a készítmény nem pusztítja el

- kipusztulhatnak viszont a szervezetünkben élő, antibiotikumra érzékeny egyéb baktériumok (például a bélflóra hasznos és szükséges baktériumai)

-kialakulhatnak az adott szerrel szemben ellenálló (rezisztens) baktériumtörzsek

Az adagolás betartási is fontos. Általában 5-7 napig napi 2-3x1 tabletta vagy kapszula, de erős hatású, korszerűbb készítmények esetén lehetséges, hogy ,-3 napig 1 tabletta vagy kapszula az adag. Az orvos vagy a gyógyszerkiadó elmondja a készítmény használatát, ezt mindig pontosan tartsuk be!

Az adagolásból és a kiszerelésből következik, hogy általában egy doboz készítmény jelent egy antibiotikum-kúrát. Ha az orvosi utasítás szerint mégsem kell az egész dobozzal beszedni, akkor sem szabad a megmaradt gyógyszert egy következő alkalommal öngyógyításra felhasználni, ha a tünetek a korábbi betegséggel megegyeznek.

Azoknak a gyermekeknek, akik még nem tudják a tablettát nagy biztonsággal lenyelni, az orvos szirupot ír fel. Ezek por formájúak és belőlük a tájékoztató szerint kell elkészíteni a szirupot. Pontos adagolást adagolókanál (esetleg adagolófecskendő) segítségével érthetünk el.

Általában az antibiotikumokat étkezés előtt egy vagy étkezés után két órával kell bevenni, de ettől eltérő esetek is előfordulhatnak. Ilyenkor a betegtájékoztató ezt pontosan leírja.

Az antibiotikumok esetében is előfordulhatnak mellékhatások.

Leggyakoribbak:

- gyomor-és bélrendszeri mellékhatások (például hasi diszkomfort érzés, hasmenés, puffadás, hányinger)

- bőrtünetek (kiütés, viszketés)

- gombás felülfertőződések (pl. hüvelyben – ez a hatásából következik, hiszen a hasznos baktériumokat is elpusztíthatja vagy számukat erősen lecsökkentheti)

stb.

Antibiotikum felírásakor az orvos tudjon az egyéb szedett készítményekről is, beleértve a vény nélkül kaphatóakat is! Ilyenek lehetnek a savlekötők, savcsökkentők. Ezek és az antibiotikumok bevétel között legalább egy óra teljen el.

Antibiotikum-kúra esetén hasznos lehet probiotikumot is szedni. Készítménye válogatja, hogy melyiket hogyan érdemes szedni. Van, amelyiket csak a kúra befejezése után érdemes alkalmazni, van, amelyet már az antibiotikum szedésével egyszerre. Fontos azonban, hogy ilyenkor legalább két óra teljen el a két készítmény bevétele között!

IV. Gyógyszerszedési szabályok vény nélkül kapható gyógyszerek esetén

1. Általános gyógyszerszedési szabályok vény nélkül kapható készítmények szedése esetén

Ma már nagyon sokféle vény nélkül kapható készítmény van, szinte bármilyen problémára, panaszra találunk gyógyszert, gyógyhatású terméket.

Fontos tudni, hogy ugyanazon hatóanyag sokféle gyári néven kerül forgalomba. Ez viszont magában rejti a túladagolás veszélyét. Az egyik ilyen hatóanyag a paracetamol, amely tablettában, szirupban, forró italporokban megtalálható és igaz, hogy jól tolerálható, a gyomrot kímélő hatóanyag, viszont nagyon könnyű túladagolni, a károsodást okozó adag viszonylag közel van a terápiás adaghoz. A paracetamol túladagolása akár halálos májkárosodáshoz is vezethet viszonylag rövid idő alatt!

Paracetamolt tartalmaznak a forróitalporok (a Coldrex MaxGrip 1000 mg-ot!), de a Panadol, Paramax nevű készítmények hatóanyaga is ez.

A túladagolás veszélye mellett másik fontos kérdés a vény nélkül kapható készítmények esetén az ellenjavallat. Egyes betegségek megléte ugyanis kizárja bizonyos gyógyszerek alkalmazását. Erről a kezelőorvos és a gyógyszerkiadó is tud tájékoztatást adni.

Szintén fontos tudni a készítmény kiválasztásakor, hogy van-e ismert gyógyszerallergiánk. Nemcsak a hatóanyagra, de a gyógyszer egyéb anyagaira is lehet valaki allergiás!

Ha nem vényköteles készítményt szeretnénk vásárolni, akkor a gyógyszerkiadót tájékoztassuk az egyéb szedett gyógyszereinkről, hogy a gyógyszerek közötti kölcsönhatást elkerülhető legyen.

2. Gyógyszerszedési szabályok néhány kiemelt esetben

a) Gyermekeknek választható nem vényköteles készítmények

Ha gyermeknek szeretnénk vény nélkül kapható gyógyszert választani, különös körültekintéssel járjunk el. A gyermek nem kicsi felnőtt, olyan készítményt válasszunk, amely gyereknek készült, ezeken belül is a korának, esetleg testsúlyának megfelelő készítményt. Az adagolás során pontosan tartsuk be a betegtájékoztatóban leírtakat vagy a gyógyszerkiadó utasítását.

Vannak esetek, amikor gyermeke esetén különösen fontos, hogy ne az öngyógyítással kísérletezzünk, hanem orvos lássa el a gyermeket! (Például magas láz, kiütések, stb.)

b) Terhességben, szoptatás alatt választható nem vényköteles készítmények

Terhesség alatt ha csak lehet, kerüljük a gyógyszerfogyasztást, amit viszont az orvos a terhesség ismeretében javasol, azt szedjük be, mert arra szükségünk van!

Amennyiben vény nélkül kapható készítmény vásárolunk, a gyógyszerkiadót tájékoztassuk a terhességről, hogy biztonságos gyógyszert választhasson nekünk. Számos gyógyszer rendelkezik magzatkárosító hatással, ezért mindenképp közölje a terhesség tényét az orvossal vagy a gyógyszerkiadóval!

Mivel számos hatóanyag kiválasztódik az anyatejben és így átjuthat a csecsemőbe, ezért mind az orvosnak, mind a gyógyszerkiadónak tudnia kell, hogy a beteg szoptat. Vannak olyan készítmények, amelyek ilyen esetben is biztonságosan alkalmazhatóak.

c) Orrspray-k, orrcseppek

Sok vény nélküli készítmény kapható mind megfázás, mind szénanátha kezelésére. Fontos ezeknél, hogy szünet nélkül csupán 5-7 napig alkalmazhatóak. Ha hosszabb ideig használjuk ezeket, a szer a nyálkahártyát károsíthatja, orrdugulást okozhat. Korlátozás nélkül alkalmazhatóak a tengervizes orrspray-k, amelyek egy általános higiéniát biztosítanak és segítenek távol tartani az allergiás tüneteket okozó anyagokat, például polleneket.

d) Homeopátiás készítmények

A homeopátiás készítmények nagy népszerűségnek örvendő gyógyszerek, amelyekkel enyhe, múló panaszokat a beteg orvos nélkül kezelhet. Ahhoz azonban, hogy a kezelés sikeres legyen, ismerni kell kiválasztásuk, használatuk szabályait.

A homeopátiás készítmények lehetnek komplex szerek, amelyekben többféle szer található. Ezek segítségével általánosságban tudnunk szert választani. Ilyen például a torokfájás esetére javasolható Homeogene 9 nevű készítmény.

Vannak úgynevezett monokészítmények. Ezek egyetlen szert tartalmaznak, a nevük is ezt mutatja. Kiválasztásukhoz nagyon pontosan kell ismerni a kezelni kívánt tüneteket. Vagyis ami a szomszédnak segített a térdfájásakor, az nem biztos, hogy nálam is beválik. A szerek rendelkeznek egy jellemző „képpel”, tulajdonsággal, ami a leírásukban megtalálható. Ezt a leírást kell összevetni azokkal a tünetekkel, amelyekre gyógyírt szeretnénk. Minél nagyobb az egyezés az általunk tapasztalt tünetek és a gyógyszernél talált leírás között, annál biztosabb a gyógyító hatás.

A monokészítmények neve mellett szerepel egy szám is, ez az úgynevezett hígítás. Pl 9 CH. Ez is meghatározza, milyen panaszokra választhatjuk az adott szert. Alacsony hígítású készítményekkel helyi tüneteket (5-9 CH), magasabb hígításúval (15 CH) általános tüneteket kezelhetünk. Ennél magasabb hígítású (30 CH és efölött) orvos javaslatára szedjük.

Valóban igaz, hogy a homeopátiás készítményeknek nincs mellékhatása, nem lépnek kölcsönhatásba más gyógyszerekkel és életkortól, egészségi állapottól függetlenül bárki használhatja ezeket, azonban alkalmazásukkor követnünk kell néhány szabályt.

Homeopátiás kezelés során kerülnünk kell a mentol-, kámfor- és általában az erős illóolaj-tartalmú készítményeket. Ilyenek lehetnek: mentolos fogkrém, mentolos rágó, cukorka, mentolos bedörzsölők.

A golyó, tabletta formájú készítményeket általában el kell szopogatni vagy a nyelv alá helyezve megvárni, míg a készítmény szétesik. Ezek bevétele előtt és után 20 percig csak tiszta vizet fogyasszon a beteg, hogy a szájnyálkahártya tiszta maradjon, hiszen a készítmény innét szívódik fel.

Tárolásuk során ügyelnünk kell arra, hogy ezeket a készítményeket tartsuk távol azoktól az eszközöktől, amelyek elektromágneses sugárzást bocsátanak ki. Ilyenek például: mikrohullámú sütő, tévé, számítógép, mobiltelefon. (Gyógyszertárban kapható speciális tároló, amely megvédi a készítményeinket a káros hatásoktól.)

V. Összefoglalás

Mindenki szeretné egészségét megőrizni vagy betegség után gyorsan visszanyerni azt. Ahhoz, hogy ez így legyen, szükségünk lehet gyógyszerekre, patikai készítményekre. Ezek használata bizony körültekintést igényel. Fontos, hogy megtaláljuk azt az orvost, azt a gyógyszertárat, ahol a bizalmunkat elnyerhetik. Merjünk kérdezni, akkor is, ha úgy gondoljuk, a kérdésünk felesleges, esetleg butaságnak tűnik. Akkor is, ha félünk, hogy időpocséklás. Fontos, hogy a kapott választ elfogadjuk – ehhez szükséges a bizalom kiépítése.

Nemcsak kellemetlenségektől, de komoly betegségektől óvhatjuk meg magunkat, hozzátartozóinkat a gyógyszerek helyes használatával.

Ugyanakkor ma már az is fontos szempont, hogy az adagolások pontos betartásával a gyógyulás hatékonyabb, tehát gyorsabb lesz, a munkából kieső napok száma kevesebb lesz. A helyes adagolással, a szabályok ismeretével elkerülhetőek a gyógyszerekkel kapcsolatos felesleges kiadások is.

Összességében tehát elmondható, hogy a gyógyszerek, étrendkiegészítők, gyógyhatású készítmények mindenki életében megtalálhatók, de a helyes használat szabályainak ismerete is a mindennapos dolgaink részévé kell, hogy váljon, mert csak úgy lesz eredményes, biztonságos és gazdaságos a felhasználásuk.

Mezőtúr, 2012.12.11.

Daganatos betegségek

Gondolom, senki nincs, akit ne érintene ez a szomorú téma valamilyen szinten.Nem szeretnék statisztikákat előcibálni, de tény, hogy a halálokok között élen járnak a daganatos betegségek.
Ez persze így, hogy daganat, általános. Van jó- és rosszindulatú, ez egyértelmű. De a rosszindulatúnak is sajnos nagyon sokféle fajtája van. Valamennyi szervünkben, szövetünkben előfordulhat, van, amelyik nagyon ritka, van, amelyik sajnos nagyon gyakori.
Hogy mi vezet a kialakulásához?
Számos tényező: életkor, nem, esetleges öröklött hajlam, környezeti ártalmak. A környezeti ártalmakat is vég nélkül lehetne sorolni: naponta hallani újabb anyagokat, amelyekről feltételezik, hogy rákkeltőek lehetnek. És van, amiről még nem tudjuk, évek kellenek esetleg, hogy felmérhessük a hatásait.
De nézzük a folyamatot!
A károsító tényezők elindítanak szabadgyök-reakciókat, amelyek a sejtekben mutációkat hoznak létre. Vagyis a sejtek megváltoznak. Ezek a változások pedig lehetnek rosszindulatúak vagyis malignusak is.
A gének változása nem ritka esemény. Ha a gén károsodása egy egészséges sejtben következik be, akkor két dolog következhet: a sejt a hibát szépen kijavítja vagy egy különleges enzim, a P-53 nevű parancsot ad ki a sejtnek, hogy bontsa le magát. (Ezt nevezik aktív sejthalálnak.)
Ha a folyamatok károsították a P-53 enzimet, a helyzet  már egészen más lesz: a hibás sejt nem kap parancsot az önpusztításra, az aktív sejthalál elmarad és a megváltozott, hibás DNS-ű sejt osztódni kezd.
Az osztódás során nemcsak számbeli szaporodás történik, hanem a sejtek tovább változnak. Egyre életképesebb variációk jönnek létre, képesek lesznek elkerülni az immunrendszer felismerő és védekező mechanizmusait, képesek olyan anyagokat termelni, amik segítik, hogy a daganatos sejteknek saját vérellátásuk legyen, hogy az tudja őket tápanyagokkal ellátni, stb.
Sajnos a daganatok már egészen korán tudnak metasztázisokat kialakítani: sejtek szakadnak le róluk és ezek a vérárammal más szervekbe, szövetekbe szóródnak. Ez az áttét.
Folyt. köv. ha lesz,a kit érdekel.

Egy új ötlet

Olvastam mostanában egy-két elborzasztó irományt a Neten. Igaz, mifelénk az a mondás járja,hogy "ki miben hisz, attól üdvözül", de van, ami mellett nem tudok szótlanul elmenni.
Ráadásul nekem mint egészségügyi szakdolgozónak, kötelességem az egészségnevelés, felvilágosítás. Munkahelyen és munkaidőn kívül is.
És persze van, amire ugrok. A "mundér becsületének védelme" az biztos. Meg a nővérekét is védem, kicsit anyukám miatt, kicsit az orvosírnok múltam miatt.
Ez mind vezetett oda, hogy úgy gondoltam, csinálok egy ilyen részt itt. Egészségügy, meg egész-ség, meg betegség meg gyógyszerek. És persze az urbánus legendák.
Előre szólok: nem vagyok agymosott zombi, nem kapok fizetést egyetlen gyógyszergyártól sem, nem is reklámozok egyet sem, ezt megígérhetem. Azt tartom, mindennek megvan a maga helye és ideje, csak meg kell találni.
Szerencsém volt az iskolákkal: jó tanáraim voltak (ez minden szakmára igaz, amit tanultam :D ). Remélem, ezeket olvasva se adnának más bizonyítványt, mint annak idején. :D

Ki vagy

Ki vagy?

Írni akartam, összeszedni,
mi minden vagy nekem,
de tollam most tétovázik,
nem élnek a szavak a nyelvemen.
Hogy ki vagy, nem tudom még,
de minden nap felmutatja arcod,
talán álom vagy, talán remény.
Tőlem távol vívod napi harcod,
hiába a sok év, nem tudom a tegnapod,
s a mádról is alig mesélsz.

És mégis, furcsa vágy gyötör,
hozzád vonz, mint lepkét a láng,
valami tétova, gyáva kis öröm.
Mosolyt ébresztesz bennem,
és zavart is, amitől a térd remeg.
A szavaim kuszák lesznek,
csak ostobán fecsegek.

Aztán érintés lesz a remegésből,
a fecsegést felváltja a csend:
a sötétben szívverésed hallgatom.
Ahogy összeér a homlokunk,
bár kicserélhetném, miről álmodunk.
Nyílna meg előttem világod,
csak mutasd, amiről beszélni nem akarsz.
Vagy zenélj, hisz a dal, ha játszod,
láttat, képekben áradva mesél.

Ahogy a vágyból vonzás lesz,
a vonzásból meg újra vágy:
lassan érő, értő játék,
szép ajándék csúf tegnap után.
A papír telik, a tollból a tinta fogy,
s még szavankint számolgatom, ki vagy.
Kérnélek, mesélj, ahogy fiadnak:
hogy igazán megismerjelek.
De elhal a kérés, a kérdés,
azzal magamtól el ne riasszalak.

Hát mondd el te, ki vagy!
Mondd el, ki voltál, merre vitt az út!
Mesélj, adj szavakat a számba,
etesd meg éhes verseim,
hogy ha újra versbe szedném rólad,
a szavak szépen majd összesimulnak,
feszes vagy lágy sorokba állnak
és tudhatom, az álmok mivé válnak.
De most még nem tudom.
Még nem tudom, ki vagy.
De tükröd leszek, hogy meglásd bennem magad.
És elmeséld nekem, hogy ki vagy.

2012.11.13.

Az egyetlen

Az egyetlen

Egy különös én lakik bennem,
elrejtve mélyen, mert kegyetlen.
Évek óta harcolunk már, ő meg én.
Álmokkal, képekkel, reményekkel csatázok.
„Sosem adom fel” - ez a fegyverem.
Amiért küzdök, már közel van,
újra elhiszem, hogy van remény.
Felépítem újra az életem, az álmaim!

És az a másik ott a mélyben, megremeg.
Vékony hangon kezd sírni:
„emlékszel? Emlékszel mi volt?
Nem fog sikerülni! Te itt nem lehetsz jó.”
Halk a hangja, a kép, amit mutat, fakó.
Előttem ragyog az út, az új,
és sorba rendezem a képeket:
egy mosolyát és azt, ahogy átölelt.
Ahogy végigsimít mohón a testemen.
Újraolvasom, amit írt.
És mosolygok.
„Gyenge vagy te ott belül.
Most én győzök
és te eltűnsz a semmiben.”

A másik én összerezzen.
„Hát kérdezd meg, eljön-e hozzád!”
Csak legyintek, aztán forgolódok.
Miért is ne jönne? Hisz azt mondta, jó velem.
És hirtelen rám zuhan a magány.
De a reggel tiszta, fényes.
És ő vár ma rám, tudom!
Az árnyék már zokog belül.
„Nem hiszel nekem? Csak fájni fog.
Bántani. Nem kellesz! Neki sem...”
Telnek a napok, a remény erős bennem.
Találkozunk? Együtt vagyunk. Jó nagyon.
A kis hang most már néma,
csak a sóhajait hallhatom.
Ez az út most jó.
Boldog vagyok.

Napok óta nem láttam már,
zavarni mégse akarom.
A másik én megemeli a fejét:
a dögevő most vért szagol.
De jó lenne látni, beszélni vele...
Érinteni, csókolni. Elmondani...
„Hát mondd el neki! Mondd el százszor!
Kérdezd meg, vajon tudja-e!”
- most kedves hangon hízeleg.
„Hát nem ér rá? Jaj, de kár! És holnap?
És holnapután?
Kérdezd csak meg bátran!”

A hang újra erősebb, az idő telik.
„Hallgass! Nem ér rá! Megmondta!
Hiszek neki!”
És fognám a képeket, a ragyogó emlékeket:
ahogy ölel, aztán a mosolyát, szép szemét.
A démon ott belül talpra áll.
A kép homályos.
Illata, mosolya akár a tünékeny szivárvány.
„Talán haragszik rád. Szegény.
Így volt régen is. Emlékszel?”
Jaj, mondd már, hogy nem haragszol!
Mondd, hogy kellek még!
Hogy nem felejtettél el!
És egyre távolibb a kép.

A másik én hangja zeng:
„fogd már fel, hogy nem kellesz neki!”
De hát nemrég még átölelt...
Nem mondta, hogy...
Minden rendben van, tudom.
Egyetlen sor csak a válasz,
hideg és távoli.
Nincs ragyogás, még a fájdalom sem éles.
Tompa, színtelen, akár a régi képek.

A démon kacag.
„Gyenge, magányos gyermek!
Hát nem látod?
Csak én egyedül,
csakis én szeretlek téged!”

2013.01.01.

Elvesztettem a napot

Elvesztettem a napot

Napok óta először álmodtam rólad.
Csak ültünk egymás mellett szótlanul
és álmomban tavasz volt
vagy napsütéses koraősz.
Most hideg van és szürkeség
és nem élnek már a dalok.
Elhaltak bennem a versek,
elnyelt mindent az üres sötét.
Mosolyod nem ragyog rám,
nem hívsz, nem bátorítsz.
Csak álom vagy, pedig lehetnél valóság:
erőt, hitet adó szép öröm.
Egyszerre mégis eltűntél előlem,
megmérgezett mindent a fájdalom.
Egy sort írtál csak, de azóta
elvesztettem a napot.

2012.12.29.

Frank Drebin Ügyosztály Zenekar Szolnok

:)
Rajongok, kérem szépen. És reménykedem, hogy a rajongásom tárgyai nekifognak végre az új számoknak. És akkor nem csak a blogjukat tudom itt megmutatni, hanem a zenéjüket is végre.

Frank Drebin Ügyosztály

Kristályszilánkokhoz

Számla
Ha áltatod magad,ha hazudsz:
másnak vagy magadnak
- egyre megy, a tett egyszer visszaüt,

a számlát a sors benyújtja
s talán nem is tudod, miért fizetsz.

Csend
Kezem a karodon, melletted fekszek.
Mély csend vesz körül.
Olyan mély, hogy félek:
hallod, amit kimondani nem merek.
2012.11.08.

Elengedtelek

Elengedtelek

Az utcai lámpákat nézem:
fényüket elnyelte a köd,
mostanra halott, távoli csillagok,
elvesztek az idő útjain.

Így vagy már te is, látod:
arcodat elfedi a köd,
fényed és éled nem ragyog már,
hozzám többé nincs közöd.

Még fáj a múlt, de csak csendesen.
Ahogy távolodsz, ahogy fakulsz,
úgy tér vissza lassan az erőm,
úgy kapom vissza a hitem.

A köd megszűri a fényeket,
lággyá, képlékennyé vált a föld.
Így szűri meg az emlékeimet is
a sebeket gyógyító idő.

Már tudok beszélni rólad,
nincs a görcsbe ránduló gyomor,
s néha, ha eszembe jutsz,
a szám sarkán ott egy kis mosoly.

Hisz annyiszor megnevettettél.
És álmodban, mint fuldokló,
mint sebzett állat, szorítottál,
s moccanásra képtelen magadhoz kötöttél.

Annyi minden voltál nekem:
példakép, hős, barát, szerető.
Annyi álmot építettem,
ami egyszerre mind összedőlt.

Emlékszem... És arra is... Meg arra...
És nélküled most nem lenne...
Életemből annyi elmaradna...
De már benne van. Beírtad magad.

Már ott maradsz az emlékeimben,
de egyre, egyre távolodsz.
Pályád más ívre fordul, máshol keresed napod.
Teheted: immár szabad vagy, én elengedtelek.

2012.11.16.

Reggeli rágódás

Reggeli rágódás
Folytatnom kellene az írást. Mármint a prózát. Ott vannak a félig kész írások, egy (több mint) félig kész világ és a belső sürgetés, hogy írjak. Ott vannak a kedvenc karakterek, akiknek szövevényes élete tele van még megíratlan kalanddal.
Verset írni más: nálam az olyan erős inger, olyan erős késztetés, hogy ha az előjön, akkor papír, ceruza elő és leírni, ami kikívánkozik, hacsak nem akarok zombiként jönni-menni egész nap. És akkor írok, mint egy megszállott: néhány perc, negyedóra alatt megszületik a vers.
A próza más. Ha fantasyt írok, ami egy középkori Kínához hasonló országban játszódik, akkor utána kell néznem a középkori Kínának, a történelemnek, a népnek, a nyelvnek, a vallásnak, mitológiának, bárminek, ami számíthat.
Ha cyberpunk stílusban alkotok (jó, ezt megtanította nekem Éjfél Kapitány, hogy az ÉN cyberpunkom nem az igazi cyberpunk :P), akkor utánanézek a lőfegyvereknek, autóknak, kütyüknek, Képes vagyok órákat szentelni annak, hogy megkeressem, hogyan zajlik valójában egy rendőrségi akció (Igen, ami a filmekben a "Kezeket fel, rendőrség!"jelenet szokott lenni :D) vagy hasonlók. Kevesebbel nem tudom beérni. De ezt mikor tudom megtenni?
Előbb-utóbb lesz olyan erős a késztetés, hogy nekiálljak és akkor meg fogom találni a módját ennek is.
Lehet, hogy tényleg pszichoterápiának használom az írást. Akkor viszont jó hatású, mert megint többé-kevésbé normális vagyok :D

Farkasölő álom

Farkasölő álom
Az éjjel nagyon rosszat álmodtam, fél egy után néhány perccel úgy ültem fel, hogy levegőt venni sem mertem.
Az álom többi része nem maradt meg bennem, csak ez. Csak ami lényeges...
A saját udvarunkban voltunk. Nem emlékszem az arcokra, nem emlékszem, hogy volt-e ismerős. Viadalféle lehetett, vadászat, maradj-életben-játék. Egy lándzsa (dárda?) volt a fegyver, aki megszerezte és megölt vele egy élőlényt, kijutott az "arénából".
Egy nő (ismerősnek rémlett) felém hajította a lándzsát. Kitértem és felkaptam a fegyvert. Egy nagy szürke farkas is volt az arénában vagyis az udvarunkon. Nem fogok embert ölni, ha már élet kell a kijutáshoz, a farkast fogom megölni.
A farkas elesett, valamiért az oldalára dőlt. Ott, ahol a valóságban nyáron a paradicsomjaim és a hatalmas, égig nyúló napraforgóim virágoztak. Azonnal ott termett két valaki, nem tudom, ki, mert csak két pár kézként érzékeltem őket, hogy a farkast leszorítsa a földre.
Öld meg! Döfd le! - üvöltötték. Én csak álltam felette és tudtam, hogy szíven kell szúrnom. Nem akartam máshogyan.
Éreztek a csontok roppanását, ahogy a hegy áthaladt rajtuk. A farkas felvonyított. Üvöltött.
Azt hiszem, ekkor ébredhettem fel.
A megfejtés nem túl bonyolult.
A saját udvarom nekem a saját belső világom. Az ellenfelek személyiségem egy-egy része, rétege. Ismerőseim kényszerítenek bele játékokba. Vagy talán a teraszról, a kerítésen túlról nézelődők is a részeim? Könnyen lehet.
És ez hosszú távon valóban maradj-életben-játék. Egyértelműek a feltételek: ha valamit megölsz magadból, ha feladsz valamit, akkor kiengedünk. Akkor élhetsz. Vagy akkor elfogadunk.
A gyilkos szándék is egyértelmű, hiszen felém dobja a fegyvert az a másik, nem átadja. "Kapd el, ha tudod és harcolj, vagy ha nem, hát pusztulj!"
A farkast akartam megölni, nem az embereket. Még ilyen helyzetben sem voltam képes máshogyan dönteni.
A Farkast, aki a Zabolátlan Énem.
Nagyon rég szeretem a farkasokat. Gyönyörűek, lenyűgözőek, erősek, a természet remek alkotásai.
És milyen furcsa: a farkas már azelőtt elesik, eldől, hogy megsebezném. Nem is harcol? Vajon miért adja meg harc nélkül magát? Nem jellemző ez a farkasokra, nagyon nem. Talán ez az egyetlen momentuma az álomnak, aminek nem tudom biztosan a jelentését.
És milyen érdekes, hogy azonnal előterem két pár "segítő" kéz, mihelyst a farkas eldől. Rögtön lesz, aki lelkesen lefogja, hogy megölhessem. Van bennem olyan rész, amelyik boldogan asszisztál a Zabolátlan Én megöléséhez. "Ha beilleszkedsz, jobb életed lesz." "Ha úgy teszel, ahogyan kell, békén hagyunk." "Ha olyan leszel, azt teszed, amit várunk, elfogadunk." És én úgy szeretném, ha végre elfogadnának, szeretnének...
Öld meg! -üvöltik.
És napok óta ezen rágódok: tudom, hogy mit teszek, tudom, mik a hibáim és mégis elkövetem őket. A gyerekemmel szemben, az ő nevelésében elkövetett hibáim ordítanak utánam a leghangosabban. Én ölöm meg benne a Farkast. Magamban most kezd felébredni, a gyerekemben pedig meg akarom ölni? Csak őrlődök, mert ez a teher most nagyon nehéz.
És megölöm a farkast. Szíven szúrom. Az a gondolat vezet, haljon meg rögtön: ne szenvedjen sokat. Nem tudom. De amikor felvonyított, az borzalmas volt.
A fenébe is, volt pár ilyen "gyógyító", ilyen "beszélő" álmom, emlékszem is sokra. Érdekes módon mind ilyen borzalmas... Nálam már csak a sokkterápia válik be?

Kristályszilánkok

Kristályszilánkok

Zenélj

Minden egyes hang, amit játszol,
ad neked: erőt, hitet.
És akkor még nagyobbnak látszol:
az egész világ tiéd.

Szemek

Egyetlen szempárban világod ott ragyog.
Egyetlen szempárban hited láthatod.
Lehetsz harcos, a csaták vagy mindennapok hőse -
mégis eleven sebet mar beléd egyetlen könnye.

Napi harc

Fejben dől el minden,
s te minden nap csatázol:
hűség a tegnaphoz
vagy gyönyör a mától.

Néha

Néha olyan fagyos vagy.
Hideg, messze fény, akár a csillagok.
És olyankor én itt magányomban

- porszem az űrben – megfagyok.

Sötétben

Ha most rám nézel, engem látsz?
Milyen jó a sötét: a képzelet szabad.

Milyen jó a sötét: elfedi a könnyeket.
Milyen jó a sötét: sírunk és ölelkezünk.

Eső és köd

Eső szitál, lásd, mossa a bánatot,
köd jár nyomában és eltakarja
mindazt, amit a tegnap itt hagyott.

Mosolyod

Mosolyod bástya, menedék,

mosolyod a minden.

És a mindenbe a fájdalom is belefér.

Víz és homok

Esküjét az ember néha a homokba írja
és ami után nyúl, az mint a víz folyik.
Semmivé lesz és a világ felissza.

Ha

Ha nem jó a most,
mondd, hová mennél?
Ha nem jó az itt,

mondd, hová mennél?

Ha nem találod a helyed,
hát miért nem keresed?

Rólad álmodok

Messze vagy, de vágyok rád.
Csak kép vagy, egy álom.
És minden reggel, ha ébredek,
téged akarlak újra látni.

Nem ismerlek

Nem ismerlek, de tudom, ki vagy:
Hit, Erő, Örök Kötelesség,
Neved az Elszánt, Igazi Hűség.

Kincsek

Amit bírok, mind neked adnám,
de igazi kincsem kettőm van csupán:
a fiam és az örökös hálám,
hogy ő van és hogy álmodhatok rólad.

Most

Ami volt, elmúlt.
A tegnapnak vége.
Nem menekülhetsz.
A jövő jön érted.
S így lesz a ma.

Vércseppek a havon

Tollak és vörös foltok a havon -

a macska ölt.
Lábnyomok kusza rajza -
harc folyt az életért.
Vércseppek a hóban -
egy világ véget ért.

2012.11.03.

Elengedés

"Miből tudja az ember, hogy megbocsájtott? Harag helyett inkább bánatot érzünk az eset miatt, a sértő felet pedig inkább sajnáljuk, semmint haragszunk rá. Mintha nem emlékeznénk semmire, nem volna róla mondandónk. Megértjük azt a szenvedést, ami a sértést előidézte. Kívülállóként tekintünk rá. Nem várunk semmit. Nem akarunk semmit. Nem tekeredik a bokánk köré egy múltból előnyúló, lebéklyózó polipkar. Szabadon sétálhatunk. lehet, hogy nem élünk boldogan, míg meg nem halunk, az azonban biztos, hogy mostantól kezdve az egész Egyszer volt, hol nem volt..." (Clarissa Pinkola Estes: Farkasokkal futó asszonyok II.)
Már tudom, miért épp most került újra a kezembe ez a könyv és miért nem tavaly ilyenkor. Azt hittem volna, akkor nagyobb szükségem lett volna rá. Talán a szükség valóban nagyobb volt, de hogy nem álltam még készen, az is biztos. Végigjártam az elvesztés fájdalmának minden stádiumát. Gyászmunka volt ez is.
Ott ordítanak bennem az akkori átkok. Mintha beteljesedtek volna... Ezeket kellett most magamnak megbocsátanom.
Ott ordítanak bennem a szavak, amiket a másik mondott. Ott ordít bennem a csend, az űr, a másik nem cselekvésének helye. A seb, amiket a cselekedeteivel okozott. Ezeket kellett neki megbocsátanom.
Nincs már bennem harag, csak valami nagy, nagy, csendes szomorúság. Sajnálom Őt. De már nem kísért. Nem jön utánam, nem húz vissza. Nem tépkedem fel a sebeket, nincs már bennem az önpusztítás gyönyöre, amivel újra meg újra át akartam élni, újra meg újra fel akartam idézni, ami történt. Már nem rágódom rajta. Így kellett lennie. Nincs már bennem harag, nincs már bennem a "Mi lett volna, ha..." meddő játék.
A jelen szép. Minden egyes nap szép. Az enyém. De csak ha valóban megélem.

Márkó és az apja

Márkó és az apja

A csepp gyerek a karomban
az apja felé kap,
keze eléri és megragadja
a fekete ruhán a csatot.
A meglett férfi hátrál,
el ne érje a pici kéz.
„Rá se nézel?” „De, láttam már, nagyon szép.”

Márkó még kicsi, épp csak totyog,
kezében nagy plüssmajom:
„apa” - mondja neki és ragyog.
A kép az övé csak,
de azt őri boldogan.
Rég látta a valódit
de tudja: neki APJA van.

Az ébredő alak vele játszik biztosan:
a párna alól les ki rá,
neki mondja: ”na kukk”.
És Márkó boldogan hozza elé a labdát,
a vonatot is, meg az autót
és néz fel rá: törpe és óriás.

Évek és képek, meg mese marad:
„Apád jó, hallod, csak messze van.
Fáj, tudod, a lába, de így is dolgozik.”
Fiam máris rohanna: egy jó cipőt vesz neki.
„Apa hol van? Megint dolgozik?
De hozzánk miért nem jön el?
Beteg? Megfázott? Nekiadom a sálamat.
Gyógyuljon meg hamar, hogy játszasson velem.”

Egy őszi napon autó áll a ház elé.
A fiam már röpül is: „Eljött! Itt van!
Itt van a négy éve nem látott, drága apukám!”
Boldogan megy vele, nekem alig köszön,
a szeme, a lelke, mindene sugárzó szép öröm.
„Apa, szerelünk együtt autót?
És birkózol velem? Elfogjuk a bűnözőket?
Nézünk repülőt? Vonatot vagy százat?
Saját szobát kapok nálad?
Jössz holnap is? Ugye jössz? Én várlak.”

Hívja az apját. Mind csupa fontos, nagy hír:
„Enikő nem szeret és elveszett a síp.
Még működik a nagy darum.
Most leteszem, mert az egyenlegem kevés.
De tudod, te vagy a világ legjobb apukája.

Ritkul aztán a hívás, mert válasz alig jön.
„Nem veszi fel. Azt mondta, felhív...”
„Biztos sok a dolga...”
„Apa, alhatok megint nálad?
Vagy gyere te. Ez a legjobb, tudod, nagy a házunk.”
„Nem lehet, fiam, dolgozok, a főnök nem engedné.
Majd beszélünk, rendben?”
„Rendben” motyogja a gyerek és könnyes a szeme.
„Miattam nem jön el, nem is szeret.”

A dolgok elromlottak, kifakult az álom.
„Mától nincs apám” -kicsúszott a szájon.
„Kell egy másik” - sírja, de dacos a hangja.
„Rossz apuka nem kell, anya, legyen másik!”
Karácsonykor eljött, szépen mosolyogva,
kezében egy doboz, a Jézuska hozta.
Csuda autópálya, egy szoba is kevés.
Márkó ül csendesen, komolykodva nézi,
mikor ketten vagyunk: „jó apuka mégis...”

Eltelik pár hónap, a telefon hallgat,
és amikor csörren, vége is dalnak.
„Nem kell tőle semmi, nem fogom felvenni,
nem kell a szülinapomra, tőle, soha semmi!
Mondd meg neki, anya, ne szeressen engem,
tartsa meg magának!
Nem örülök én már a jókívánságának.”
Eltelik kis idő, Márkó vadul tárcsáz:
„Hagyjál engem békén! Soha többet ne hívj!”
Szót fogad az apja, s azóta se csörren a Márkó mobilja.

Lassan megbékélek én is a jelennel,
békíteném Márkót, de ő nem enged.
Hajthatatlan, konok, hiszen fáj a szíve.
„Hét évig ő nem jött, most már nekem nem kell!”
„Vásári forgatag, ő is ott lesz biztos.”
„Nincs ott csak levegő, semmi mást nem látok.”
Vonattal utazunk, mutatnám a házat:
ott lakik... a fiam elfordul.
„Nekem nincs apám.
Sose volt. Hát nem tudod, anyukám?”

2012.08.18.

Sámánasszony dobol

Sámánasszony dobol

Bőr feszül a keretre,
Kutya Testvér bőre.
Jöjj, jó Kutya-szellem, ösztönöddel segíts meg!
Bőr feszül a keretre,
Medve Testvér bőre.
Jöjj, jó Medve-szellem, nagy erőddel segíts meg!
Bőr feszül a keretre,
Farkas Testvér bőre.
Jöjj, jó Farkas-szellem, vadságoddal segíts meg!
Bőr feszül a keretre,
csont dobverő zörren.
Sastollak a bokámon,
Sas Testvérem tolla.
Jöjj, jó Sas Fivérem, lássad, amit én nem.
Bőr feszül a keretre,
Kígyó Testvér bőre,
Jöjj, jó Kígyó-szellem, mérgeddel gyógyíts meg!
Bőr feszül a keretre,
csont dobverő zörren.
Száraz csonttal dobolok, halálcsonttal játszok.
Bőr feszül a keretre,
csont dobverő zörren.
Életet dobolok, ezer álmot látok.
Testemnek új erő, féktelen szerető.
Bőr feszül a keretre,
csont dobverő zörren.
Farkasvér jelölt meg -
Hús vagyok, vad vagyok.
Kígyóvér jelölt meg -
Szellem is, lélek is, ha utamat járom.
Bőr feszül a keretre,
csont dobverő zörren.
Életet dobolok, hozok tiszta álmot.

(2012.10.28.)

Hajnali részegség

Hajnali részegség

Andrásnak

Hé, testvér!
Nézd, most még vár pár pohár:
igyunk hát és mesélj tovább!
Vár a mámor, de közel és távol
nincsen már más, barátom.

Hé, testvér!
Hallod, beszél a vér szava:
mondd, milyen ott az éjszaka?
Milyen az út és milyen az ég?
- magába húz a messzeség.

Hé, testvér!
Meséld el, milyen a tenger!
Összemérted a végtelennel?
A fák, a hegyek, a városok...
- áldott magány vagy átkozott?

Hé, testvér!
Mondd el, milyenek a lányok?
Várnak rád örök barátok?
A sínek is ugyanúgy futnak?
Tegnapból mába jutnak...

Hé, testvér!
Látod, ősz köde a tájon
Halkuló dalok a szájon,
Nem jó a bor se, keserű mámor:
súgja, nagyon hiányzol!

2012.10.20.

Az örvös medve fehér szőrszála

Megmászni a Fujit

- az örvös medve szőrszála-

Kicsi asszony a férjét várta.
Háborúba ment a férfi,
sok-sok évig maradt távol.
A hazatérés legyen ünnep!
Kicsi asszony nagyon várta.
A szent Fuji csúcsán felhők ültek,
nagyok, lomhák.
A férfit tán seb gyötörte.
Hallgatag lett, máskor dühös.
Nem kell étel, nem kell ital!
Kimonód övét ne oldd meg!
Kiköltözött az erdőbe.
Egyedül hagyta asszonyát,
csak az őrjöngő düh maradt,
az maradt a papírfalak között.
Kicsi asszony a férjét várta.
Várta, várta, hetekig.
De mindhiába.
Segíts! Férjem beteg.
Segíts! Gyógyítanám!
Adj csodaszert!
Eredj – szólt a bölcs - a Hegyre!
Ott él egy hatalmas örvös medve.
Torkáról hozz egy szőrszálat.
Az kell s elvégzem a varázslatot.
Kicsi asszony batyut kötött.
Rizst és halat vitt magával.
Cipóforma kövek várták.
Domo arigato, domo arigato -
suttogta.
Köszönöm, hogy elengedtek utamon.
Sűrű bokrok várták.
Domo arigato, domo arigato -
suttogta.
Köszönöm, hogy elengedtek utamon.
Vihar tombolt a szent lejtőkön.
Domo arigato, domo arigato -
suttogta.
Köszönöm, hogy elengedsz az utamon.
Reszketett és fázott.
Éhezett és fázott.
Éjszaka fehér szellemei várták.
Domo arigato, domo arigato -
suttogta.
Köszönöm, hogy elengedtek utamon.
Végre rálelt a barlangra.
Iszonyú volt, hatalmas.
Tett ki ételt.
Kicsiny tálba rizst rakott ki.
Fák, rejtsetek el!
Bokrok bújtassatok!
Jött a medve.
Hatalmas volt.
Mancsa, feje – mint a Fuji ősöreg szelleme.
Felfalta a rizst, roppant a tál.
A medve ismét eltűnt a fák között.
Jött az este, jött a másnap.
Új tál rizst tett ki az asszony.
Jött a medve, fel is falta s ahogy tegnap,
ma is eltűnt nyomtalanul.
Jött az este, jött a másnap.
Halat tett ki most az asszony,
s reszketve a tálka mellett maradt.
Jött a medve. Morgott, acsargott.
Szimatolva közelebb húzódott.
Kicsi asszony megremegett.
A medve nézte, nézte:
igazán pompás falat.
Ó nagy medve! Én etettelek.
A medve szemeiben hegyek, tengerek, tegnapok ragyogtak fel.
Ó nagy medve! Én adtam enned!
A medve szemében szánalom csillant.
Ó nagy medve! Segíts most!
Egyetlen szőrszál csupán,
egyetlen szőrszál, hogy segíthessek!
A medve felemelte roppant fejét,
szabaddá vált a nyak
- s ott ragyogott a fehér félhold.
Vidd azt a szálat, aztán fuss!

Kicsi asszony megremegett.
Szívében melegség és félelem.
Kitépett egy szálat.
Domo arigato! Domo arigato!-
sikoltotta és rohant, mert a medve már üvöltött.
Rohant az asszony.
Suhant a fák között.
Domo arigato! Domo arigato! - suttogta.
Köszönöm, hogy elengedtek utamon.
Rázendített a vihar.
A szél tépte a köpenyét,
de ő csak rohant.
Domo arigato, domo arigato – sírta.
Köszönöm, hogy elengedsz utamon.
Cipóformájú kövek állták útját.
Domo arigato, domo arigato – kiáltotta.
Köszönöm, hogy elengedtek utamon.
A haja kibomlott, az arca sáros.
Köpenyét megtépte a vihar.
A faluszéli kunyhóban még ott a sárga fény.
- Elhoztam – sóhajtja.
- Elhoztam a medve szőrszálát!
A gyógyító bölcs mosolyog.
- Mutasd csak, lányom!

Nézi, nézi, nézi.
Mosolya bölcs. Szemében hegyek és tengerek.
Szemében tegnapok.
A tűzre veti a szőrszálat.
Kicsi asszony keservesen zokog.
A bölcs mosolyog.
- A Semmit siratod.
Az Útra emlékszel?
Minden lépésedre?
Akkor menj és azt járd végig újra otthon
A férjed szívéhez is ez az út vezet.

2012.11.01.

Descansos

Descansos

Követ a kőre.
Kiserkent a vérem, mégis rakom.
Követ a kőre.
Fel, fel, emelkedik egy újabb halom.
Fáj, fáj, fáj, fáj!
Nevet vések a kőbe,
körmeimmel, véres ujjaimmal
keresztet rajzolok.
Sötét idők voltak. Látod a nevet?
Követ a kőre.
Halottat gyászolok.
Siratok egy széttört életet.
Fáj, fáj, fáj, fáj!
Halmok az út szélén, ezernyi kőkereszt.
Követ a kőre.
Életem útját szegélyezik.
Minden kő sikoly:
egy-egy álomért, egy névért.
Fáj, fáj, fáj, fáj!
Hát csak rakom.
Követ a kőre.
Szent helyek már:
fájdalom szentelte,
lemondás szentelte,
akarat szentelte.
Sok kis halál.
Követ a kőre.
Ha visszanézek, kőhalmok erdeje:
áldott helyek, erőt adnak.
Aki voltam, nem vagyok már.
2012.10.31.

Lélekdob

Lélekdob
Talán tényleg ez az az időszak, amikor meggyengül az anyagi és a szellemi világ közötti fal. Talán ilyenkor könnyebb a lelkekbe látni, talán könnyebb a szellemekhez szólni.
Sok ilyen gondolat ébredt bennem - újra.
Néha úgy érzem, az emberi lélek alszik. Egyre mélyebb álomba merül, hibernálódik. Ez az oka annak, amiket nap mint nap látunk.
Elhagyjuk a múltunkat. Ki emlékszik már arra, mi volt a nagyapja, mit csinált, milyen világban élt? Emlékszel, miket mesélt a dédnagyanyád? Nekem mesélt. Háborúról, a gyerekkoráról - lángokba vesző világokról álmodtam akkoriban... De nem tudom már továbbadni. Nem tudom elmesélni a gyerekemnek, milyen borzalmas volt a sötét ablak, a lila papír, a sziréna süvítése. A fiamnak, aki a háborúk, a fegyverek bűvöletében él - ahogy ősidők óta élnek a fiúgyerekek... Ha nem fakarddal, ólomkatonával, hát műanyag pisztollyal játsszák.
Tudjátok, mi van a mesék mögött, amiket a gyerekeiteknek meséltek? Mi van a fekete és fehér farkas harcában? Miért tépi ízekre tulajdon keresztgyermekét a tündérkirálynő? Ezek is a múltunk részei. Úgy éltek túl mindent, úgy bújtak meg a gyerekmesében, hogy ne vehesse észre a be nem avatott.
Elhagyjuk az értékeinket. Család? Széthullnak. A kenyérharc felőröl mindjányunkat. Pedig erre vágyunk: összegyűlni a tűz körül és csillogó szemmel mesélni, mesét hallgatni. Érezni a másikat, az együttlét biztonságát magunkénak tudni.
Elhagyjuk az álmainkat. Mindenkinek vannak álmai: szerelemről, családról, munkáról, kedvtelésekről, utazásokról. Feladjuk őket, hagyjuk, hogy elvegyék őket. Kifogásokat találunk, miért is nem kellenek már. És azután megszürkülve, fáradtan nézzük a készen kapott álmokat.
Alszik a lélek. Vagy a világ lelke, ha úgy tetszik. Vagy elszökött? Elkóborolt a testtől, ettől az anyagi világtól és most nem talál haza.
Tegyünk hát ki csalétket, csalogassuk vissza, énekeljük neki a kedvenc dalait - így tettek a sámánok is a beteg ember lelkével, így akarták visszacsalogatni.
Dobosok, elő a dobokkal! Énekesek, hívjátok a szellemeket, kérjétek a segítségüket. Táncosok, a lábatokban a Föld ereje legyen, a Föld kitartása. Fel kell ébreszteni a lelket!

Hambre del Alma

Hambre del Alma
- az Éhes Lélek -
Elvitték a pusztába, kidobták.
És ő menekült.
Elvitték a hegyek közé, kidobták.

És ő menekült.
Elvitték a vizek mellé, kidobták.
És ő menekült.
Elvitték a városokba, körülfogták.
Már nem menekült.
Ruhákat adtak rá, kigúnyolták.
Már nem menekült.
Add fel, add fel, add fel - ezt dúdolták.
Ne adj, ne élj, ne szeress - ezt dúdolták.
Ne hallj, ne láss, ne énekelj - ezt dúdolták.
Légy jó, légy szép, mosolyogj, ha fáj - ezt dúdolták.
És ő jó lett.
Csendes, szürke, fáradt.
Nem üvöltött a holdra.
Nem táncolt a fényben.
És tanították:
Nézd, ez jó. Így jó. Így kell. Csináld!
És jó leszel. Így szép leszel. Így kellesz.
És tűzbe dobták szárnyait.
Nem sikoltott, csak nézte némán.
Ezt adjuk neked - zúgták
és ráhúztak gyémánttal ékes ruhát.
Megrogyott a súly alatt.
Nem szökellt, nem táncolt, szépen ült.
Ablakából sóváran leste csak a holdat.
És akkor dobolni kezdett a hold:
tiéd, tiéd, tiéd, tiéd!
dalol már füledben a vér.
tiéd, tiéd, tiéd, tiéd
Szárnyakat adott neki,
selymes éj-szárnyakat.
Látod, éjjel jó repülni,
haza is érsz, mire megvirrad.
És ő repült.
Mámoros örömmel, tébolyult örömmel,
hold-szőtte szárnyakkal repült.
Minden éjjel vérrel-fénnyel-szőtt szárnyakkal suhant.
Minden reggel fehér ágyban találták.
Nem látták a véres vállú ruhát.
Mosolygott rájuk. Így tanították.
Fogyott a vére - kell az a szárnyhoz.
Igyekezz haza, közel a hajnal!
De még repülni vágyott.
Féktelen örömmel repült a fényben.
Tudta, hogy látják, hogy mennyien nézik.
És ő kacagott. Suhanva szárnyalt.
Lent ordítva szidták, üvöltve hívták.
Miénk vagy! Nem tudsz repülni!
És ő csak repült.
A hold adta-vér szőtte szárnyak széthulltak.
És ő zuhant.
És kacagott.
(2012. 10. 28.)

A Csontváz Asszony dala

Altató: a Csontváz Asszony dala
 - a Férfinak dúdolom -

Aludj, aludj, aludj
a mélyből jöttem hozzád
Aludj, aludj, aludj
tudattalan is engem hívtál
Aludj, aludj, aludj
csúf csontjaimat dajkáld
Aludj, aludj, aludj
fájdalmad most engem táplál
Aludj, aludj, aludj
félelmed is engem táplál
Aludj, aludj, aludj
könnyeidből innom adtál
Aludj, aludj, aludj
szíved teszem döngő dobbá
Aludj, aludj, aludj
az Élettel Halál is jár
Aludj, aludj, aludj
annyi évet vártam lent rád
Aludj, aludj, aludj
most én vigyázok rád
2012.10.23.

És repültek.

"Kivittük őket a hegytetőre és mondtuk, hogy repüljenek. De ők maradtak. Repüljetek, mondtuk. Ők maradtak. Átlöktük őket a gerincen. És repültek." (Guillaume Apollinaire)

Termékeny korszakomat élem. Húsz éve írok, de ennyi vers még sohasem született ilyen rövid idő alatt. Pedig csak akkor írok, ha már szenvedek attól, hogy nem írok... A verses füzetem, az én "kapcsos könyvem" ma megtelt.
Mázsás súly alól szabadultam. Elmúlt a megfelelés kényszere, a mindenáron tetszés rettenetes késztetése. A fájdalmak lassan emlékké szelídülnek, termékeny talajjá, ami engedi, hogy alkossak. Engedem meghalni, aminek halni kell. Másként nem lehet. Nincsenek véletlenek. Most vettem elő újra azt a könyvet, aminek tankönyvként, napi imádságként mindenki ágya mellett ott kellene lennie.
Húsz év versei vannak egyben. Húsz éve regényei, novellái. És mennyi, mennyi félbehagyott dolog. Azokon ma már nehezen találnék fogást, nehéz a folytatás. Ennyi év után nehéz újra megfogni a pillanatot, az érzést, azt a szót, szerelmet, alakot, aki bennem élt.
"és így van ez jól" hiszen változunk. És ami jön, ami megy, ami van, amivé leszek, úgyis megírom verssé vagy regénnyé.

Októberi eszmefuttatás

Októberi eszmefuttatás

Hallottad már azt, hogy ha gyermeked van, nem lehetsz magányos?
Vajon ezt hogyan is értik?
Én nem azért szültem gyereket, hogy ne legyek magányos.
Nem is azért, hogy legyen, aki megvalósítja helyettem az álmaimat. Az én álmaimat majd megvalósítom én, ha tudom, ha nem, hát megmarad álomnak. Ő álmodjon magának és valósítsa meg. Harcoljon a saját álmaiért, ne az enyémekért. Ha már belőlem nem lett ez vagy az, belőle legyen? De miért? Nekem azzal miért lesz jobb? Hiszen úgysem élem meg általa. Nem jobb, ha nem rakok még egy terhet a vállára? Lesz ott majd úgyis épp elég. Álmodjon csak, járja csak a saját útját.
És attól, hogy gyermeked van, még lehetsz magányos. Hatalmas tömegben is lehetsz magányos. A gyereked nem lehet minden. Nem zúdíthatsz rá mindent, nem csünghetsz rajta, hogy ne legyél egyedül.
Nem hiszek a véletlenekben.
Abban hiszek, hogy valami szándék, valami értelem mindenben - vagy majdnem mindenben :) - van. Nem, ez nem az eleve elrendeltetés; a fatalizmus, a teljes kiszolgáltatottság gondolata rettenetes számomra. De úgy hiszem, oka van a dolgoknak.
Oka van, hogy az történik, ami. Kegyetlen, racionális gondolkodás? Ugyan! Arra gondolok, hogy a "vágy az hatalom" *. Hogy a gondolatok teremteni és rombolni képesek.
Arra gondolok, hogy az én fiam sem véletlenül született ide. Nem véletlen, hogy pont ő, pont ilyen. Tudom, hogy tanulnom kell. Fejlődnöm. Sokszor éreztem már azt, hogy azért éppen ő a fiam, mert tanítani jött.
És azt is olyan sokszor éreztem, hogy megbuktam. Hogy elfáradtam. Annyiszor estem már el, annyiszor álltam talpra. Nem találom azt a titokzatos valamit, amit erőt ad. Ami eddig ott volt és erőt adott. Pedig most már egyre sürgetőbben érzem, hogy meg kell találnom. Meg kell érintenem, látnom, érezem, ízlelnem, vagy bármi, de bizonyosság kell. Hogy létezik. Hogy holnap is tud nekem erőt adni, ha kell. Nagyon kell.

Ajándék helyett

Ajándék helyett
 - Nándinak -

Veled ébredek minden reggel
s melletted alszom éjjelente.
Ismerlek, mint kiismerhetetlent:
a régi vagy s meg-megújuló.
titkaid a férfiszív csodái:
farkasének téli völgy felett;
az Idő elröpült s most játszik a képzelet.
Vad őseinkkel száguld együtt lovad
vagy macskaléptű angyalok kísérnek,
de utam és életem tiédbe fonódott:
ezer szállal fűz össze a jövő és a múlt.
Vágyak csatája tán csókokká csitult
de a vad szenvedély gyakran elsodor:
s ha macska-módra kóborolni,
felfedezni indulok,
lépteimet mindig óvod
 - Te vagy, ki minden titkomat tudod.
Csak fakó szavak a papíron:
el nem érlek, messze vagy.
Itthon várlak, jössz-e végre,
én uram!
2002. 11. 03.

Csöndek

Csöndek

Csöndem mélyén
magányom éjén
megtaláltalak.

Mosolyod fényét
szemednek kékjét
hiányolom.

Csöndem mélyén
üvölt a fájdalom.
Csönded mélyét
még be nem láthatom.

Magányod béke
vagy csöndek emléke.
Magányom fájó
csöndben rád váró.

2012.10.06.

Szemem fénye :P

A mai nap tanulságoktól sem mentes története - Zolinak hozzá: hát nem könnyű annak lenni :D
Felvonatoztam egy országos egészségügyi intézménybe Budapestre, hogy gyorsan, fájdalommentesen és lehetőleg TB-támogatással szert tegyek egy pár szép új kiberoptikára... Izé... kontaktlencsére. Keményre, mert én azt szeretem. Viccen kívül, a modern, csuda jó, komfortos lágy lencse nem jó a szememnek, ráadásul valami különleges fajta kéne a szembajomra, és a 9 dioptriámra.tehát drága.
Kemény lencsét kevés helyen forgalmaznak már. Eme remek intézményben máskor is jártam már.
Időpontra mentem. Az utazás kalandjait később mesélem el (Első kötet: odaút, második: visszaút :D).
A betegfelvételnél közölték, hogy valami gond van a biztosításommal, csak szólnak... Aha, nekem rendes, bejelentett munkaviszonyom van, de egyébként is, mielőtt az létesült, már leleveleztem az OEP-pel, hogy ugyan jegyezzenek már be, mint jogosultat, miután az APEH az ő &@{;^-guk miatt megbírságol tízezer forintra....
Végre eljutottam a rendelőig, kivártam a soromat, kicsit tovább is, mint az időpontom szólt. Bent jött az emelkedett párbeszéd.
- Miért jött?
- Szeretnék egy új pár lencsét. Már voltam itt, négy éve.
-Rendben. És milyen betegsége van?
-???
-Mi a diagnózisa?
-???
-Jó, megnézem a kartonját.
Jó, nézze. Megnézte a drnő és folytattuk az eszmecserét.
- TB-re kapta akkor a lencsét?
- Nem emlékszem.
- Mennyit fizetett?
Megmondtam. Jó, kikeresi a kartont. Kereste, de nem találta.
- Ó, csak a 2000-es évből van meg a kartonja. Hátha nem is változott azóta a dioptria... Majd ez alapján hozok mindjárt egy próbalencsét.
Hozott, illesztette a szememre. Természetesen könnyeztem, hiszem jó rég nem használtam lencsét.
- Olvassa akkor a számokat szépen!
Hát hogyne...
Olvastam.
-Jaj, hát ez teljesen jó.
Másik szemre átrakja. Ott még jobb.
- Csodával határos módon nem változott a dioptria...
Nekem mondja? Tegnap fél éjszaka ezen paráztam. :P
  -Nos, ez egy ilyen és ilyen lencse, TB-támogatás nincs, mivel csak közepesen rövidlátó. Harmincezer forint lesz...
Felvakartam magam ájulásból (könnyen ment, mert a szemüveg ennek legalább kétszerese lett volna) és fizettem. Drnéni bejegyezte kartonomra az összeget és hogy majd postán küldi a lencsét, a postaköltséget akkor kell fizetni...
Sem számlát, sem átvételi elismervényt, sem a betegségemről ambuláns kezelőlapot vagy bármi dokumentációt nem kaptam.
Így volt az előző alkalmakkor is... Országos intézmény.
Sebaj, úgy, de úgy fogok látni három hét múlva... :D
Sasszem, az Író Főnök

2012.08.31.

Mérleg a harmincötödik előtt

Nyakamon a harmincötödik... Mérleget kellene készíteni, esetleg terveket kovácsolni. A mérleg egyszerűbb, bár a nyelve a "mi nincs" oldal felé billenne.
Mennyi mindenem nincs:
   saját házam - igaz, hitelem se
   autóm se, jogsim se - igaz, hitelem se :)
   nincs férjem - volt kettő, vagyis egy, hálával, köszönettel, szeretettel gondolok rá ma is
   nem lett remek gépészmérnök karrierem, nem lett egyetemi diplomám a főiskolai után, nem lett műszaki doktorátusom
 nincsenek szép pálmafás nyaralós fényképeim
 házimozim, laptopom, okostelefonom :)
nem lettem edző, nem lettem tanár, se rádióriporter - ezekért sajog talán a szívem a legjobban.
Van viszont egy csodálatos fiam, akire büszke vagyok, akit nagyon szeretek. Családom, akikkel nem egyszerű ugyan, de úgy szeretem őket, ahogy vannak.
Van egy remek munkahelyem, nagyszerű munkatársakkal.
Van néhány jó barátom.
Van bennem annyi erő, küzdeni akarás, amennyit csak az elmúlt évek kitermelhettek. Van bennem szeretet, hit, öröm, bizalom. Sok mindent átéltem, sok mindent láttam - mégsem lettem cinikus, keserű.
Tervezni viszont most nem tervezek. Elindultam egy úton, nem látom tisztán még, hogy hová is vezet. De érzem, hogy jó ez az út, és jól érzem magam a bőrömben. Gyógyulnak a régi sebek, tisztul a fej.
Az Oroszlán királyi jegy. Görnyedt hátú Oroszlánt még nem látott a világ. :)

Kismadár

Márkó és a kismadár
Délután négy tájban egy kismadarat találtunk a kapuban. Verébcsipasz az istenadta, kiesett a fészekből, van a tetőnk alatt bőven. Ez már többé-kevésbé tollas, de nem tudni, mennyi időt töltött a napon egy 6-8 méteres zuhanás után (azt sem, hogyan lehetséges, hogy nem Samu macska találta meg).
Márkó persze azon közölte, hogy ezt mi most megtartjuk...
Kartondobozt kerítettem (a padláson van kalitka, de most inkább nem mentem fel, félek, nem lesz rá szükség), fecskendőt és tálkát, macskaeledel-konzervből egy gombócot, mert hátha azt megeszi...
Így felszerelkezve mentünk anyámékhoz. Megállapítottuk, hogy nem valószínű, hogy a tollas jószág ezt túléli. Van gyakorlatom a madárfiókák felnevelésében: két garnitúra seregélyfiókát neveltem már fel, jól sikerült fészekalj volt mindkettő, felnőttek, kirepültek, hazajártak. Én közben lelkesen hordtam a horgászboltból a csontit és a gilisztát nekik.
De a veréb az más. És amíg a seregély azonnal tátogott, ha csak fölé hajolt valaki, később be-ki közlekedett a dobozába, inni kért a fecskendő ütögetésével, ez a szerencsétlen jószág csak ül, esetleg felborul.
Márkó persze keservesen megsiratta. Jó, akkor teszünk kísérletet, hátha iszik vagy valami.
Szilvikém, köszönöm a magokat!
Nagy reményeket nem fűzök a dologhoz, de próbálkozunk.
Nem is a fiam lenne, ha nem állna meg egy kiesett madár mellett. Ő félreteszi a csigát a járdáról, nem engedi bántani a hangyabolyt vagy bogarat, a legnagyobb és legszőrösebb pókot felmászatja a tenyerére és kiviszi, hogy megmentse.
Egész kicsi kora óta mondogatja: "minden életet tisztelni kell!" Ő így is szokott viselkedni. Nem egyszerű ezt összehangolni a mai világunkkal... :(

Márkó

Márkó és a baleset
A minap úgy gondoltam, itt az ideje, hogy a fiamat megtanítsam az alapszintű laikus újraélesztés néhány fontosabb tételére. Nem, nem akarok mentőtisztet, se orvost faragni a gyerekből, és nem is a szájból orrba vagy szájból szájba lélegeztetésre gondolok. Hanem mondjuk arra, hogy mit csináljon, ha valami történik a jelenlétében. hogyan ismerje fel azt a helyzetet, amikor segíteni kellene. Milyen jeleket keressen, hogy felismerhesse, baj van és ha baj van, mi a teendő.
Higgyétek el, nem hülyeség. Ez már nem az a világ, amiben mi felnőttünk. Nem vagyok pesszimista, csak reálisan gondolkodó.
2008-ban együtt bicikliztem az akkor 3 és fél éves fiammal, ő a saját kétkerekű bringáján jött mellettem a járdán. Egy nem túl forgalmas szakaszon egy motoros hátulról engem szépen elkaszált. Én estem mint az atom, a motoros szintén, a motort megfogta a szegélykő, nem csúszott be a járdára. Nem igazán emlékszem a történtekre, nem voltam képben, csak azt tudtam, hogy a frissen műtött lábamnak nem lehet baja...
A fiam leszállt a bringáról és kiabálni kezdett: "Álljanak meg, baleset történt! Álljon meg mindenki, baleset történt, jöjjenek segíteni!"
De olyan is volt, hogy két éve beleesett a vízibicikliről a Velencei-tóba. Lesüllyedt, felrúgta magát és aztán kipecázták. Az összes megjegyzése annyi volt: "Még jó, hogy nézem Bear Grillst..."
Vagy amikor elkeveredett egy pesti plázában. Mire tesómék megtalálták, már jelentkezett a biztonsági őrnél, elmondta, ki ő, mi ő és kivel van.
Ehhez kell nyilván lelkialkat is, meg - és most fényezem magam - nevelés is.
Sose féltettem túl. Nálunk sose voltak eldugva a "veszélyes tárgyak": a hypot rögtön megmutattuk neki, rossz, büdös, meg lehet tőle betegedni. A vadászkésem a polcon olyan magasságban, amit elérhet könnyen: megmutattam, kezébe adtam: éles, szúr vág, nehéz. soha eszébe nem jutott, hogy ilyesmihez nyúljon,. Mindent látott, mindent megmutattunk neki. Ez nálunk bevált.
Nem csak arra tanítom már egész kicsi kora óta, hogy ne álljon szóba idegenekkel, hanem arra is, mi van, ha az idegen AKAR szóba állni vele. Hogy menjen be egy boltba, ahol sok ember van és mondja el, mi történt. Vagy mit tegyen, ha egyedül van itthon és csengetnek vagy telefonálnak... Nem hiszem, hogy paranoiás lesz belőle, ez nem túlzott féltés, csak realitás. Persze, lehet, hogy csak én látom így. Én úgy gondolom, jó úton járok: Márkó egy nyílt szívű, őszinte, eléggé magabiztos gyerek. Vagy nem? :D
Márkó és a nők
1. Cicik
Még Pesten laktunk, amikor észrevettük: Márkó valahogy sokkal szívesebben áll szóba olyan nőnemű egyedekkel, akiknek jól láthatóan elhelyezett mellei vannak. Jött egy hölgyismerős látogatóba, garbóban. Márkó nem nagyon vett róla tudomást. A hölgy nem értette: "máskor olyan barátságos kis kölyök szokott lenni".
Ugyanezzel a hölggyel legközelebb az egyik bevásárlóközpontban találkoztunk, kellemesen dekoltált felsőben volt épp. Csodák csodája, Márkó roppant barátkozó hangulatba került, sőt, időnként szájtátva nézelődött. Nem árultuk el a hangulatváltozás okát...
2. Dal a buszon
Szintén Pest. Gondolta tesóm, kicsit elviszi Márkót csavarogni. Zsúfolt hatos busz. Márkó ült a buszon és vidáman énekelt: "Puncinka, puncika, puncinka..."
Tesóm egy darabig nem vitte sehova.
3.Komoly férfi
 Legújabb szokása, hogy virágot ad a hölgyeknek. Különösen két közelben lakó, szép szőke kislánynak. Lelkesen pusztítja a szent cél érdekében amúgy is legatyásodott virágoskertemet. Mit tehetnék? Asszisztálok. Szokjad, anyám...
4. Szerelem
Volt egy kislány az oviban, aki nagyon tetszett neki. Enikő. Ó, hát ő most szerelmes. Elballagott az oviból, a csoportból ő egyedül. Enikő ovis maradt. Rajzolt neki, el is küldte a daduska nénivel. Megtanulta leírni Enikő nevét. Verset írt. Aztán az óvó nénik elmondták: Enikő népszerű kislány, több fiúnak is tetszik és Márkóhoz nem is szólt, amikopr meglátogattuk a régi csoportját. Mondtuk neki: majd lesz másik, semmi baj. De neki Enikő kell, csak őt szereti. Egyszer játszott a földön ülve, amikor keserves zokogásba tört ki, teljesen váratlanul. "Annyira hiányzik Enikő..."
Tessék kérem komolyan venni a gyerekszerelmet! :)

2. részlet a készülö TV3.ból

A férfi állt a Vár mellvédjénél, nézte a lassan hömpölygő Dunát és hallgatta a háta mögül közeledő lépteket. A férfi szaga már azelőtt megcsapta érzékeny orrát, hogy karnyújtásnyira került volna az érkező. Fűszeres étel, olcsó férfiparfüm és félelem szaga. Olajos bőr, nyirkos ujjak, tapadósra zselézett haj, hadaró beszéd. Oleg.

Megborzongott, pedig az októberi idő igazán kegyes volt: késő délutánra járt már, a levegő mégis őrizte szinte nyár végi melegét. Arra gondolta, odaát talán sokkal egyszerűbb volt, élni is, meghalni is. Harcosként, mágusként tudta az utat. A férgeket eltiporta, a harcosokkal megküzdött, az ellenség hatalmát megtörte. Uralma alá, akarata igájába hajtotta, akit kellett. Most pedig olyanokkal tárgyal, akik a csatorna mocskában fogják végezni, a többi patkány között. Nem boldogította a tudat, hogy eszközök csupán. Ahogy az sem, hogy tisztában volt vele: az érkező és megbízója is azt hiszi, ők diktálnak. Kisebb tévedés is elegendő bukáshoz, de egyelőre még higgyék csak, amire annyira vágynak.

Legyűrte undorát és férfi felé fordult.

― Helló, Oleg.

― Üdv, zsarukám.

Üthetnékje támadt, de túltette magát rajta. Benne van az árban. Ha eléri, amit akar, ezt a gyáva senkit hulladékba temetteti. Nosztalgiával gondolt máguskirály-énjére, az országra, ahol az ilyet komposztnak, halcsalinak, esetleg viadalok érdektelenebb napján, vadállatok küzdelme közötti szünet kitöltésére használták fel. Itt viszont ő érzi nyeregben magát és megragad minden alkalmat, hogy fitogtassa erejét. Míg szembe nem találja magát a valódi hatalommal. Addig viszont játszani kell, alakoskodni. Mindenki előtt. Ám legyen, játszik és tűr.

― Vladislaw tiszta terepet akar holnapra.

― Ahogy megbeszéltük...

― A főnök elégedetlen, kínai barátom. Szőr van a palacsintában és ezt a pitét Morgan a te torkodon fogja letuszkolni, ha valami gikszer lesz ― jót vigyorgott saját szellemességén. ― A kollégáid túl sokat mászkálnak a Hős utca környékén.

― A raktáratok biztonságban van.

Oleg köpött egyet.

― Tudod, cimbora, a jenkinek nem tetszik a képed. Alig várja, hogy elszúrj valamit. Alig várja, hogy Vlad kiadja a parancsot. És hidd el, nekem se vagy a szívem csücske.

― Rendben lesz minden.

― Ajánlom, zsarukám. Holnap a főnök pakolni akar. Megértetted?

― Ezt eddig is értettem. Arról nem tehetek, hogy nektek a készenléti egység laktanyájával szemben kellett raktárat találni. Persze, hogy láttok egy-két rendőrt. Oda járnak dolgozni... Mást nem üzent a főnököd?

― Nagy a pofád, pedig nagyon kisfiú vagy – acsargott a zselézett hajú. - Eljön az idő, amikor már nem lesz szükség rád...

― Dolgom van, Oleg. Ha nincs mondanivalód, mennék is. Még egyszer mondom, rendben lesz minden – és faképnél hagyta a fickót.

A futár kihozta az ebédet. A műanyag dobozban szusinak kellett volna lennie, de ezt a szétmállott rizsbe nyomott olcsó halat nem tudta szusinak nevezni. Mindegy. Fogta a dobozt és kukát keresett. A lány pillantása találkozott az övével.

- Fujj, ez a szusi most undorító! Együnk ma valami normális kaját! Mit szólnál a csirkéhez?

— Rizzsel?

― Nem, sörrel.

Nevetett, de érződött a hangján: nyugtalan. Az ő új képességei vajon mire elegek? Talán nincs is tisztában mindennel.

― Erik, tudom, hogy annyi más dolgunk is van mára, de azért… Kiderítettem, hol bujkál Oleg! Lépjünk a farkára! Tizenegy körül odamegyünk, szétnézünk és kitaláljuk, mit csináljunk.

Fogadott testvére mesélt a bandáról, akiket olyan egyszerű volt megfélemlítenie. Elmondott mindent, amit előző este kiderített. A férfi szájában keserű nyált gyűlt. Már nincs visszaút.

— Ebből nagy baj lehet… - erőtlen próbálkozás volt, ismerte jól a lányt. Makacs és kitartó, tüzét a Vándor-lélek hatalma még tovább hevítette. — ... lehetne, ha kiderülne.

― Nos, Angyal nyomozó?

Félrebillentett fejjel nézett rá, zöld szemei mélyén aranybarna szikrák villantak. Várta a választ, a beleegyezést.

Játszani kell mindig, mindenki előtt...

― Oké, bébi ― elhajolt, mert a lány kemény kézzel, azonnal ütött. ― Most hét óra van. Hazamegyek felszerelésért és pontban tizenegykor találkozunk a kínai mögött.

Csókot adott a lány homlokára ― és beleborzongott, amikor egy lehetséges jövő képe felvillant előtte. Látta a lány mozdulatlan testét hideg fényű neonok alatt, fehér falak között, hallotta a Semmi Örvényének tompa moraját. Nincs visszaút.

Elintézett néhány fontos teendőt, aztán elővette a telefont.

― A rejtekhely forró. Tűnjetek el onnét azonnal, különben lebuktok. És akkor én se tudok már tenni semmit.

― Negatív, kiscsávó. A főnök ma este tárgyalni fog ott.

― Tárgyaljon máshol, nem érdekel! Felfogtad, jenki, hogy a nyomotokra bukkantak?

― Felfogtad, hogy a főnök egy partnere érkezik ma tizenegyre? Ki szaglászik a rejtekhely körül?

― Egy nyomozó, Kelemen Olga.

― Az a nő? A társad, nem? Csald el valahová. Vezesd félre. Agyalj rajta, cimbora. Dörzsölt zsaru vagy, nem?

― Nem fog menni. Ő nem fogja annyiban hagyni.

― Akkor meghal. Hidd el, a házat jól őrizzük, jobban, mint a kollégáid tennék ― a gúny a telefonvonalon át is sütött, vért kergetett Erik arcába.

― Nem ismered a századost.

― Nem is érdekel. Nem golyóálló, ez a lényeg. A főnök látni akar téged ma este. Nem értem a gusztusát, de mindegy. A tárgyaláson itt legyél, érted?

― Ott leszek ― minden további nélkül bontotta a vonalat.

Vladislaw Gorik úgy szállt ki az ezüst Bentley Mulsanne-ből, hűvösen, stílusosan, mintha az orosz nagykövetség előtt állna az autó. Elegáns volt, őszülő hajával, szakállával, ezüstfejes sétapálcájával, prémmel szegett sötét kabátjával. Testőrei is kényelmesen mozogtak, a biztonság teljes tudatában. Otthon voltak, az övék volt itt minden.

Erik jól látta a szemközti ház tetején az árnyékot: mesterlövész, Morgan rendelte oda, hiszen megmondta, biztosra mennek. Gorik most Morgant is, őt is úgy intette magához, nagyúri módon, ahogy herceg ősei tették a lakájaikkal a cárok idejében.

Hiszen az is volt: orosz hercegek leszármazottja, kényúr és világpolgár, vérrel visszaszerzett ősi vagyonát vérben gyarapította. Nem ismert sem istent, sem embert, csupán a hatalmat. Akárcsak egy lángokba veszett világ királya valahol máshol, valaha rég. Ő volt ilyen odaát. Méltó ellenfél lehetne, de nem harcolni akar most, hanem győzni.

A lány már sokadszor pillantott az órájára, sétált az étterem mögött. Várt, egyre nyugtalanabbul. Végül egy utolsó pillantás után a szűk és sötét sikátor felé vette az irányt. Jól tudta, mit keres. A nehéz vasajtón elektronikus zárak, biztonsági rendszerek sorakoztak. Apró digitális kamerát húzott elő és mindent lefényképezett.

Klikk!

A hang halk volt, de egyértelmű: a lány azonnal mozdulatlanná dermedt.

— Nagyon lassan fordulj meg, szivi!

Négy fickó állt mögötte két-három lépésnyire, a szemközti házból kerültek elő, tempósan, nyugodtan, mint vacsorázni induló baráti társaság. Az egyikük kölyök még.

— Gyere el szépen az ajtótól! Lassan, okosan! — ketten húztak csupán fegyvert, a főnök és a kölyök.

A srác kezében meg-megrezdült a félautomata, a lány feléje lépett a faltól,a kölyök azonnal kitért.

A nő és a társai közé került. A lány nem tétovázott, a fiatal fickóra vetette magát, a fegyver átkerült az ő kezébe, a fickó társainak tántorodott, eszméletlenül. A nő kihasználta a lendületet, a következő támadónak esélyt sem adott, villámgyors ütés, máris a megszédülő férfi háta mögött termett, keze a fickó állán, másik a tarkóján, a mozdulat gyors, csont reccsent,és a bőrkabátos fószer törött csigolyával csuklott össze. A pisztolyos elveszítette a fejét, lőtt, bár társa lővonalban lehetett és amikor a lány elkapta a karját, taszított rajta, egyenest a lövedék útjába került.

Azonnal elengedte a meglőtt férfit és egy közeli konténer mögé vetette magát. Pisztolyáért nyúlt, elbiztosította és kilesett a fedezék mögül. Az egyedül maradt fickó felszívódott vagy ő is fedezék mögé rejtőzött. Az esélyeket latolgatta, a szívveréseit számolta. Tudta, hogy a képességeit használva jóval gyorsabb ellenfelénél. Aztán meg ott a nyílt utca, a motor. A fickó eddigre bújt elő, tüzet nyitott a konténerre, a másik oldalon, nem ott, ahová ő rejtőzött. Ez a jó pillanat: a lövések döreje elnyeli a neszeket.

Kiugrott a fedezéke mögül, visszalőtt, látta, hogy a férfi meginog, de nem törődött semmivel, veszni hagyta a földre hulló üres tárat, újat lökött a helyére és az utca felé iramodott. Gyors volt, emberfelettien gyorsan. Valahol fent, hat emelet magasan erőszakos csattanást vertek vissza a falak és a lány felsikoltott, a falnak dőlt.

Kivágódott a nehéz vasajtó, magas, barna hajú férfi rontott ki rajta, kezében egy Taurus revolverrel. Nyomában a nedvesre zselézett hajú Oleg, egy szalmaszőke, nagydarab öltönyös, mögötte Gorik. Mellette pedig egy bőrkabátos férfi, ázsiai vonásokkal.

Angyal Erik.

A lány a fal tövébe csúszott, vércsík marad mögötte a falon, elerőtlenedő kezével próbálta célra emelni a pisztolyt. Az irányzék végigkúszott a férfiakon.

Oleg hisztériás rohamot kapott, tajtékzott.

— Lőjétek már le! — látta, hogy a célgömbök rajta állnak.

Morgan keze mozdult, a .38-as Special hatalmas dörejjel szabadult ki a csőből. Erik szeme megrebbent, de mozdulatlanul állt az orosz mellett. Ahogy elült a lövés zaja, Gorikhoz fordult.

— Menjenek most, a járőrök öt percen belül itt vannak és akkor minden elvész! Akkor én sem tudok menteni semmit már!

Gorik a szőkének vetett oda pár utasítást, aztán eltűntek mind a szemközti ház kapujában.

Erik a lány mellé térdelt, az ölébe vonta a fejét, kisimította arcából a gesztenyeszín tincseket. Egyetlen pillantás elegendő volt: elvégeztetett. A mesterlövészpuska lövedéke átütötte a dzseki alatt viselt golyóálló mellényt, Morgan lövése a kabát gallérja fölött találta el a lányt. Olga szeme smaragdként ragyogott a férfira, keze nem talált fogás társa dzsekijén. Mire a vértől iszamos kéz a test mellé hullt, a zöld szemek fénye is megtört.

Erik a lány füléhez hajolt, úgy suttogta:

― Találkozunk még!

A földre engedte a holttestet, a telefonján a diszpécsert hívta.

― Angyal Erik százados vagyok, mentőt és járőröket azonnal a Balaton utca és a Szent István körút sarkára, a kínai étterem mögé! A társamat meglőtték! Küldjetek mentőt, fiúk! A támadók elmenekültek. Siessetek!

Felvették a vallomását, a felettesei együttérzésükről biztosították és persze azonnal hazaküldték. Pszichológust, orvost ajánlottak, de egyikből sem kért. Otthon vodkát bontott és csak nyakalta a szeszt ájulásig.

... s fojtogatnak kitörni kész dalok...

Nem az első eset, hogy úgy érzem: könnyebb annak, aki tud valamilyen hangszeren játszani. Talán a zene tud a legtöbbet segíteni, ha el kellene mondanunk valamit, amit nehéz, amit nagyon szeretnénk, de mégse... Irigylem a zenészeket.
Napok óta - ismét - tele a fejem verskezdeményekkel. Amik versnek furcsák és úgy lüktetnek, mintha dalok lennének. De én nem értek a zenéhez!
Mégis, amióta verseket írok, mindig születtek "dalok". Cyranoként én is előadhatom, némi öngúnnyal, hogy épp melyik kedvencemet hallgattam akkoriban rongyosra...

Quimbysen:
"a kávé meleg, de a szívem kihűlt..."

Mint Ákos:
"...remekül menekül
az értelem
akárhogy kérlelem
nincs tovább
remeg a pillanat
felfal vagy felkavar
az őrület
nyitja a határokat
látom a képeket
iszonyú szépeket..."
(Egyelőre töredék)

Doom/death metálos súlyos lüktetéssel:
"Haldokló város, pusztuló élet -
Minden, ami van, így ér majd véget.
Rohanó emberek, üres, sivár termek -
Kiürült a lélek, meghalt a Gyermek.
Nincsenek már csodák -
Önmagától fél ez a gyilkos világ.

Könnyező angyal, növekvő Semmi -
A tehetetlenség fog mindent elnyelni.
Sötét utcák, visszhangzó léptek -
A Halál van itt, most jött el érted.
Nincsenek már csodák -
Önmagától fél ez a gyilkos világ"
(XX. század végén)

Nick Caveként:
"...és megöltem véresen csillogó késemmel (nő)
könnyektől csillogó késemmel megöltem... (nő)
szerettelek (férfi)

én vártalak tizenöt éven át, eljössz-e (nő)
láttalak éjjeken, ködökben, felhőkben (nő)
álmodtam (nő)"
(Ballada)

Aztán meg a dark rock, az ősz zenéje:
"...A felhőket nézem és érzem
nem állsz még készen.
Valami fáj még,
valakit vársz még,
aki nem jön el..."

Vagy csak egy-egy sor. Mondjuk az éjszaka közepén és fel kell kelned, le kell írnod, mert nem hagy nyugodni.
"...az élet beléd is sebeket tépett..."
Csak sorok, semmi több. Néha pedig meglendül az egész és csak írsz, írsz. Vagy összeállnak a képek, szilánkok egésszé.
Segíthetne valaki. Tanítsatok meg zenélni. Vagy elmondani, amit kell. Melyik könnyebb? :)

Már megint egy töredék...

Gonosz, kegyetlen múzsa
versével tép az eleven húsba
a vers most vért virágzik
szívemből sikoltva kimászik
meggyötör, de meg nem öl
csókjával életre jelöl.

2012.07.01.-02. éjszakája

Lenke és Kelemen balladája
- Gyürk Sarolta Kísértet c. novellája alapján -

...és megöltem véresen csillogó késemmel (nő)
könnyektől csillogó késemmel megöltem... (nő)
szerettelek (férfi)

én vártalak tizenöt éven át, eljössz-e (nő)
láttalak éjjeken, ködökben, felhőkben (nő)
álmodtam (nő)

étellel, itallal, kibontott ágyammal vártalak (nő)
elmentél, hazudtam másoknak: soha ne lássalak (nő)
elhitték (nő)

mit tettél, mit tettél, húsomat, csontomat (férfi)
a rögök elfedték, a disznók megették (férfi)
fájt nagyon (férfi)

miért tetted, szerettél, férjednek neveztél (férfi)
sohasem szerettél, megcsaltál, elmentél (nő)
fájt nagyon (nő)

jövőnket terveztük, nevettünk, szárnyaltunk (férfi)
macskák és galambok, tornácos házunkban (férfi)
hazudtál (nő)

miért tetted, rossz voltál, bántottál (nő)
szerettél, megtetted, sirattál (férfi)
sirattál (férfi)

nem sírok, nincs könnyem (nő)
ne hidd, hogy gyászollak (nő)
menned kell (nő)

vártál és sirattál, most is sírsz, ölelj meg (férfi)
szeretlek, csak te vagy, te voltál (férfi)
senki más (férfi)

nincs tovább, elmentél, meghaltál (nő)
most is csak álmodom, nem való (nő)
nem, nem, nem (nő)

maradok örökre, itt lakom, csillagom (férfi)
veled és csak veled, örökre, asszonyom (férfi)
együtt már (férfi)

...és megölte csillogó, csillogó késével (férfi)
véremtől csillogó késével megölte (férfi)
önmagát... (férfi)

2012.06.08 éjszakája

Békés, szép Karácsonyt mindenkinek!

http://www.youtube.com/watch?v=Cm_CG_gwiYA
http://www.youtube.com/watch?v=fYWPhorjbFA&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=neE45JS6RYs&feature=related

Köszönöm szépen

Kedves Barátaim!
Köszönöm szépen mindenkinek a jókívánságokat!
Judit

Kalkuttai Teréz anya: Mégis...

Ha jót teszel, megvádolnak, hogy önzés és hátsó gondolat vezérli
cselekedetedet,
mégis tégy jót!
Ha sikeres vagy, hamis barátokat és igazi ellenségeket nyersz,
mégis érj célt!

A jó, amit teszel, holnap már feledésbe megy,
mégis tedd a jót!
A becsületesség és őszinteség sebezhetővé tesz,
mégis légy becsületes és nyílt!

Amit évek alatt felépítesz, egy nap alatt lerombolják,
mégis építs!
Az embereknek szükségük van segítségedre, és ha segítesz, támadás érhet,
mégis segíts!

A legjobbat add a világnak abból, amid csak van, s ha verést kapsz is cserébe,
mégis a legjobbat add a világnak, amid van!

Kalkuttai Teréz anya: Az Élet himnusza

Az élet az egyetlen esély, vedd komolyan!
Az élet szépség, csodáld meg!
Az élet boldogság, ízleld!
Az élet álom, tedd valósággá!
Az élet kihívás, fogadd el!
Az élet kötelesség, teljesítsd!
Az élet játék, játszd!
Az élet vagyon, használd fel!
Az élet szeretet, add át magad!
Az élet titok, fejtsd meg!
Az élet ígéret, teljesítsd!
Az élet szomorúság, győzd le!
Az élet dal, énekeld!
Az élet küzdelem, harcold meg!
Az élet kaland, vállald!
Az élet jutalom érdemeld ki!
Az élet élet - éljed!

Honnan jöttünk...

A vak leány
Volt egyszer egy vak leány, aki gyűlölte magát amiatt, hogy vak volt. Mindenkit gyűlölt, kivéve a kedvesét. Mondta egyszer a barátjának: - Ha láthatnám a világot, hozzád mennék feleségül.
Egy napon valaki ajándékozott neki egy szempárt. Amikor levették szeméről a kötést, láthatta az egész világot, beleértve a barátját is.
A fiú megkérdezte:
- Most, hogy látod a világot, hozzám jössz feleségül?
A leány a fiúra nézett, és látta, hogy vak. A lehunyt szemhéjak látványa szinte sokkolta. Erre nem számított. Az a gondolat, hogy az élete hátralévő részében ezt kell nézze, arra a döntésre vezette, hogy visszautasítsa a fiút.
A fiú csendesen könnyezett, majd pár nap múlva üzent a leánynak:
- Vigyázz jól a szemeidre, mert mielőtt a tied lettek, előtte az enyémek voltak.
Valahogy így működik az emberi agy, amikor megváltozik a helyzetünk. Csak kevesen emlékeznek arra, milyen volt az életük azelőtt és ki az, aki mindig mellettük volt a nehéz időkben.

Utazás a koponyám körül

Hosszú, súlyos betegség után...
... a gyógyulás útjára léptem.
A depresszió alattomos betegség.
"Rossz kedvem van, majd elmúlik." "Csak nincs kedvem most..." "Biztosan az időjárás..."
- gondolja magáról az ember. - "Fáradt vagyok, biztosan vitaminhiány." "Jaj, hát a mindennapi gondok." "Más is biztosan így érzi..." "Jaj, hát épp a nehéz napjaimat élem, persze, hogy sírdogáltam ma."
De nem múlik el, és a rossz kedv megmarad. És egyre sötétebbé és sötétebbé válik minden. Már nincs öröme semmiben, már nem tudja hinni, hogy valaha is lehet jó. Nem tesz semmit, mert ugyan minek?
A mindene volt valaha a kert? Most egyszerre csak teher, sok ronda gaz, idegesítő gyom mind, ami a kertben vagy cserépben nő.
Sport? Jaj, hát ma egész nap úton voltam, lótottam-futottam, még edzésre is menjek?
Aztán egyszer rájön vagy a környezete ébreszti rá: valami nincs rendben. Már nem tud beszélgetni, beszélni senkivel. Vagy épp ellenkezőleg: mindenkivel kiabál. Vagy feltűnik a családnak, hogy csak gubbaszt szegény otthon, már napok óta, mered a semmibe. Vagy nem eszik, nem alszik. "Nahát, mennyit fogytál!" "Beteg vagy, hogy csomókban hull a hajad?" "Annyit sírsz. Nem vagy te depressziós?"
Jön a tagadás, a hárítás korszaka.
"Csak rossz kedvem van." "Felmérgelt a főnök, az anyám, a kutyám, a hivatalnok." "Semmi bajom, jól vagyok."
"Nem vagyok dilinyós, nem megyek dilidokihoz!" "Mit mondanak az emberek, ha megtudják, hogy pszichiáterhez mentem???" "Nem vagyok hülye, értelmes, okos ember vagyok."
De a rossz kedv csak megmarad. A homály egyre sűrűbb, az út egyre inkább elvész. Elmaradnak a barátok is, a beteg ember néha olyan, mint a veszett állat: megmarja még a segítő kezet is.
Az ősz, a tél csak ront a bajokon. A hideg, a felhők, a hosszú estét, a ködös, borongós reggelek.
A depressziós beteg hiába tudja, hogy baj van, hogy csak talpra kéne állni, kimenni a napra, melegedni, sétálni, nézni a madarakat. Nem tud. Csak le kéne ráznod magadról a gondot, mint kutya a vizet? A depressziós nem tudja megtenni.
Pedig nem gyávább, mint más. Nem gyengébb, mint más. A depresszió ördögi köréből szabadulni nehéz. Orvosi segítséggel is. Hát még anélkül!
Jó esetben orvosi segítséget kér és kap az ember.
Rossz esetben eljön egy pillanat, amikor azt mondja: elég! Elég a magány, elég a fájdalom, elég a szégyenből, a kilátástalanságból, boldogtalanságból, elég mindabból, ami ide juttatott, akármi volt is. És ha elég nagy az elkeseredés, akkor legyűr minden félelmet, maga alá gyűri a józan ész szabta korlátokat. És akkor gyere, altató, gyere Berettyó, gyere vonat, gyere toronyház...
Talán nem is meghalni, menekülni akar, hanem csak segélykiáltás ez, a legvégső. Hátha nem sikerül. Hátha megmentenek. Hátha megtalálnak és segítenek, meggyógyítanak.
És ha senki nem segít, senki nem hallja meg, senki nem érti meg ezután sem, akkor jön a komolyabb próbálkozás. A még elkeseredettebb, még elszántabb, hiszen senki nem vette észre az ő fájdalmát, az ő gondját, baját, senkinek nem számít, tehát felesleges ezen a világon. Addig próbálja, amíg nem sikerül.
Jó esetben eljut oda: orvos kell, aki megmutatja, hogyan tovább. Aki nem bogyókat ad, hanem technikát, amivel megtalálom az utat önmagamhoz. Gondolom, orvosi segítség mellett is nehéz.
Én nem kaptam meg ezt a segítséget. Hiába mentem szakemberhez, nem adta meg a segítséget. Rájöttem, egyedül kell talpra állnom. És az "egyedül" ilyenkor tényleg egyedült jelent, hiába van család, aki mellé áll. Az ember önmagával vív harcot.
Ez kegyetlen dolog: szembenézni a múlttal, a hibáinkkal, rádöbbenni, mit, hol rontottam el. És rájönni, hogy így is van tovább. Innét is. Felébredni egy mély, évek óta tartó Csipkerózsika-álomból. Meg kell érteni, hogy mindig van tovább és mindig van miért.
Hatalmas árat fizettem érte. Megjártam a poklot, a depresszió poklát. A sötétséget.
De most már tudom, milyen a napon melegedni, milyen jó élni. Most már tudom, hogy van kiút!
Én most már tudom, milyen erős vagyok. Meg akarok gyógyulni és meg is fogok!

A nagy leszámolás

2011. augusztus 30. 15:00. J. és K. ellenséges ügynökök találkoztak egy vízzel elárasztott városban. Kezdetét vette a harc. Tűz(víz)fegyverrel, tüskés labdával, kemény ütésekkel harcolt a két ügynök.

M. ügynök harcra készen.

J. ügynök tekintete az ellenfelet keresi.

Harcoltak az ódon falak között...

... és kőhidak alatt, lépcsőkön és falakon.

...váltakozó sikerrel. Itt még J. ügynök úgy hitte, győzhet.
Küzdöttek keményen. Fedezéktől fedezékig szökkenve, gurulva, úszva folyt a harc, nemegyszer ádáz kézitusává fajult, míg...

... M. ügynök bevetette szuperképességeit, felöltötte az Aquaform-ot (a képen az átalakulást megelőző pillanatokban látható) és ezzel eldőlt a csata.
A több sebből vérző (pénztárcájú) és végsőkig kimerült J. ügynök letette a fegyvert és megadta magát M. ügynöknek.

A győztes, harcban megfáradt és megéhezett M. ügynök kék kepiben ülve táplálékot vesz magához.

Márkó és a Vonzás Törvénye

"Ne mondd azt, anya, hogy jó dolgokra kell gondolni, meg arra, amit nagyon szeretnénk. Ez egy nagy butaság. Mert ha arra gondolsz, amit szeretnél és arra, hogy az miért jó neked, akkor nagyon fog majd hiányozni. Minél többet gondolsz arra, annál jobban hiányzik. Inkább nem kell rágondolni. Kicsit se. El kell terelni a figyelmünket. Játszani kell. Vagy megnézni egy mesét. Játszhatsz velem, ha gondolod. Én is így csinálom. És akkor nem gondolok rá."
Miért nem hallgatunk mi felnőttek soha a gyerekekre? Miért nem látunk úgy, mint ők? Miért nem tudunk olyan őszinték lenni?

Piton vs. Zentai Lukács Márk, avagy részlet a crossoverből, ami majd elkészül

A kesehajú megunta a dolgot.
- Na jó. Ki vele, de gyorsan: mi ez az egész, ki maga, hogyan jött be és miért? Gyorsan, mert holnap sűrű napom lesz.
- Perselus Piton vagyok, a Roxfort professzora. 1960-ban születtem és néhány perce még azt hittem, meghalok – egész lassan emelte vállmagasságig véres tenyerét. - És annyit tudok csupán, hogy Hermione Granger megpróbált egy varázslattal a Szent Mungóba juttatni. Megpróbált megmenteni – ismét megtapintotta a nyakát – Sikerrel. De ez nem az ispotály...
Márk nagy levegőt vett.. Kezdett érdekelni, mire jutnak egymással. Ez szép meccs lesz, ha Piton tényleg olyan, mint a regényekben...
- Nem, valóban nem az – az ex-szólónak már-már sikerült együttérző kifejezést varázsolnia az arcára. - Nagyon megütötte a fejét?
A férfi feltápászkodott a földről.
- Nem hisz nekem?
- Nem igazán. De még mindig érdekelne, hogyan jutott be és mit akar itt... Ne nyúlkáljon a zsebe felé, mert ideges leszek!
- A pálcám...
A kesehajú tengerszín szemei szikráztak a dühtől. Nem szerette, ha hülyének nézik.
- Hombre! Nézz ide! Itt van az én kis 9 mm-es varázspálcám. Lángot is tudok vele, meg füstöt meg egy baszott nagy lukat a fejedbe... Vagy ahová kéred.
- Maga normálisabbnak tűnik – fordult felém a horgas orrú. - Kigombolná a taláromat? A belső zsebemben van a pálcám.
Valóban ott volt. Amikor megfogtam, furcsán elevennek, melegnek éreztem a szépen faragott fát, ujjaimon bizsergés futott végig.
- Márk... Én azt hiszem... Azt hiszem, igazat mond.
Mindhárman a pálcára meredtünk: halvány, erőtlen fény szivárgott elő belőle, lecsorgott a padlóra, hogy aztán ott semmivé foszoljon.
Az ex-szóló a fejét rázta.
- Ez egy mese, Ágnes. Gyerekmese. A film is több, mint tíz éves.
- Én hiszek neki.
- Köszönöm – biccentett felém a fekete hajú férfi. - Visszakaphatnám a pálcámat?
- Itt nincs mágia, semmire sem megy vele.
- Akkor tehát visszakaphatom?
Márkra néztem, megvontam a vállam és átnyújtottam neki.
- Capitulatus! - csattant a hangja, a kesehajú kezében megremegett a pisztoly, ám más nem történt. Több ideje viszont nem maradt a jó professzornak, mert elkaptam a pálcaforgató karját és lefegyvereztem. Mintaszerűen, ahogyan azt kungfuedzéseken szokás...
- Köszönje meg, hogy nem lőtte le magát – nem voltam vele kíméletes, ahogy a karját a háta mögé feszítettem, térde rogyott.
- Gyenge a mágia – nyögött fel.
- Akkor ezt megbeszéltük. Nyugton marad, ha elengedem?
- A barátja úgyis pisztolyt tart a fejemhez...
- Ezt igennek veszem.
Elengedtem. Rám nézett és most igazi rémületet láttam a tekintetében.
- Nem tudtam lefegyverezni...
Márk vigyorgott:
- Ez egy másik világ.
Megcsóváltam a fejem.
- Perselus Piton egy regény hőse. Látja? - orra alá dugtam a filmchipet. - Tudja, mi ez?
Némán betűzte ki a feliratot a tokon.
- Film? Amivel a muglik szórakoztatják magukat?
Igent intettem és felvettem a lejátszómat az asztalról. Belepattintottam a chipet és a kezébe nyomtam. Megbabonázva meredt a tenyérnyi monitorra. Ahhoz a részhez pörgettem, amikor Nagini előkúszott mágikus ketrecéből, hogy megtámadja őt. Láttam az iszonyatot az arcán. Tudtam, hogy igazat beszélt. A saját halálát látta most a kezében tartott kis szerkezetben.
- Elég! - visszalökte az asztalra a lejátszót, az ágy szélére ült és a tenyerébe temette az arcát.
- Egyszerűbb lett volna ott meghalni – nézett fel egy kis idő múltán.
- Hülye helyzet – szólt most Márk. - Valahogy azt kell hinnem, tényleg igaz ez az egész.
- Mielőtt maga megjelent a szobánkban, láttam egy zöld fényörvényt...
- A kapu, amit Hermione nyitott... De valami eltéríthette – látszott az arcán, hogy emlékezni próbál. - Haldokoltam, a saját véremtől fuldokolva a mocskos padlón. És jött az a két gyerek. Meg akartak menteni. Megnyitották a kaput... És valami... Valami dübörgött odakint. Robbanás... Igen, valami elszabadult mágia.

Márkó Avatart néz

A múlt héten nekiültünk a fiammal, hogy megnézzük az Avatart. Fenntartásokkal fogadtam, szó mi szó, előítéleteim voltak. Túl felkapott ez nekem - gondoltam. De aztán egyre inkább magával ragadott. Először csak a képi világ: a buján tenyésző erdők, a különös állatok. Aztán a na'vik eszembe juttatták gyermekkorom indiánjait és innét már a film nyert.
Márkó nézte, nézte, aztán feltette a kérdést:
- Anya, ezt a bolygót is kizsigereljék, mint a Földet?
Izgalmában eltévesztette a ragozást, de azért elgondolkodtató, hogy egy hatéves gyereknek ez jut eszébe a filmről.
És elmondtam neki, hogy bizony ilyen az ember. Hogy ezt valóban már sokszor megtette a Földön. Mert az embernek a haszon számít, az hogy most neki jó legyen és nem érdekli, mi lesz majd évek múlva, mi lesz másokkal.
Tudom, hogy kegyetlenül, cinikusan hangzik, és talán lesz, aki azt mondja, nem való ez egy ilyen kisgyereknek.
Gyűlölöm a rajzfilmnek álcázott ocsmány és értelmetlen baromságokat. Sokan azt hiszik, rajzolva van, tehát ott lehet előtte hagyni a gyereket. Nem értek ezzel egyet. Márkó is néz egyedül mesecsatornát, de pontosan tudja - és tartja magát hozzá -, mit nézhet, mit nem.
Inkább megnézzük együtt az Avatart vagy a Gyűrűk urát vagy a Harry Pottert. Fél tőle? Nem hinném. Nem hiszem, hogy az öldöklés, a harc, a vér rajzolva kevésbé ijesztő. És most nem a japán animékről van szó, hanem egy mesecsatorna vagy a kereskedelmi tévék matinés műsoráról. Gyereknek szánt rajzfilmekről. Persze, nem vagyok pszichológus. Meg aztán már annyi elmélet született mindenre és mindennek az ellenkezőjére is, hogy ki-ki megtalálhatja azt, ami őt és a nevelési elveit igazolja.
Azt hiszem, mint mindenben, itt is elválik a helyes és a könnyű út...