Elvesztettem a napot
Napok óta először álmodtam
rólad.
Csak ültünk egymás mellett szótlanul
és álmomban tavasz volt
vagy napsütéses koraősz.
Most hideg van és szürkeség
és nem élnek már a dalok.
Elhaltak bennem a versek,
elnyelt mindent az üres sötét.
Mosolyod nem ragyog rám,
nem hívsz, nem bátorítsz.
Csak álom vagy, pedig lehetnél valóság:
erőt, hitet adó szép öröm.
Egyszerre mégis eltűntél előlem,
megmérgezett mindent a fájdalom.
Egy sort írtál csak, de azóta
elvesztettem a napot.
Csak ültünk egymás mellett szótlanul
és álmomban tavasz volt
vagy napsütéses koraősz.
Most hideg van és szürkeség
és nem élnek már a dalok.
Elhaltak bennem a versek,
elnyelt mindent az üres sötét.
Mosolyod nem ragyog rám,
nem hívsz, nem bátorítsz.
Csak álom vagy, pedig lehetnél valóság:
erőt, hitet adó szép öröm.
Egyszerre mégis eltűntél előlem,
megmérgezett mindent a fájdalom.
Egy sort írtál csak, de azóta
elvesztettem a napot.
2012.12.29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése