Ha jót akarsz, nem teszed fel nekem a kérdést: " Dolgozol, Judit?" "Munkahely?"
Nem, nem dolgozom. Nincs. Örvendetes tény, hogy ennyit javult a foglalkoztatottság szép kis városunkban és a környékén, hogy unikum lettem a munkahelytelenségemmel... Vagy más is? Régóta? Nahát! Akkor meg? Tudod, hogy nem dolgozom.
Persze, mert itthon mereszteni a ... hajam... mert az jó. Ugye? 25600 HUF értékű ápolási díjból, amit a rokkantnyugdíjas anyám után kapok, a 10000 HUF-nyi gyerektartásból, az egyedülállók CST-ból (13700 HUF) megélni kettőnknek álom.
Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok lusta. Soha nem tudtam nyugton ülni. Gépész szakközépbe jártam, a nyári gyakorlatok után minden évben maradtam az autószervizben nyári munkára. Igen, lány létemre. Ha más nem volt, mostam a kocsikat, takarítottam a műhelyt vagy a 40 fokos placcon némi erőátvitel segítségével IFA-kereket szereltem le...
Sose féltem, hogy a kis vacsa-vacsa kezecskéim koszosak lesznek.
A gépész főiskola után - ahol évfolyamelső-második voltam - minden olyan álláshirdetésre jelentkeztem, amiben a gépész szó szerepelt. Vagy köze lehetett hozzá. Később már telefonkönyves módszerrel kerestem állást.
Rendőrség, Honvédség. Óvodák, iskolák, bölcsődék: vállalom munka mellett az átképzést is...
Rendszerinformatikus képzés után: ugyanezt folytattam, csak most már az informatikus állásokat is pályáztam.
Jah, hogy nincs személyautóra jogsi? Bocsi...
2004 januárjában hihetetlen öröm ért: a Magyar Rádió Szolnoki Körzeti Stúdiójába felvettek mint szerkesztő-riporter gyakornokot. Sok száz jelentkező közül választottak ki. Kaptál 60 másodpercet, hogy bemutatkozz, ki kellett tölteni az időt, de nem lehetett kevesebb se és értelmes legyen a szöveg is, hiszen bemutatkozás. Olvasni kellett egy ismeretlen szöveget, mikrofonba, mintha adásban lennél.
Megkérdezték: tanultam olvasni valahol? Persze, mondom, általános iskolában... Már nem úgy, hanem hogy tudom, hogyan kell levegőt venni mikrofon előtt meg ilyesmi. És hogy nem látszik rajtam "mikrofonláz"...
Akkor még laza voltam, könnyed, humoros és érdeklődő. Minden érdekelt a stúdióban.
Végül bejött a dolog, felvettek. Három napig jártam be, ismerkedtem, csináltam a kis feladatokat, amiket kaptam, aztán én naiv, megkérdeztem, mit mondjak a Munkaügyi Központban. Amit akarok, mert hát ez nem olyan... Így derült ki, hogy az, amit ők valódi állásként hirdettek meg, az egy jól kézzel fogható SEMMI. Hobbi. Megköszöntem, mondván, hobbim már van, nekem munka kell, viszlát. Kár volt érte, nagyon szerettem volna. Most Szolnok az én hangomra ébredne. Vagy Molnár Robival dolgoznék... :)
Végül a háziorvosunk mellé kerültem, írnoknak. Bele kellett tanulnom egyik pillanatról a másikra, minden előképzettség nélkül. Valószínűleg alkalmazkodni is tudok...
Terhes lettem, jöttek a bonyodalmak. Jött a fősuli, mentek az álmok.
Gondoltam, majd Pesten. Aha. Bölcsődébe már akkor be kell jegyeztetni a gyermeket, amikor még csupán a pajzán gondolatnál tartunk...
Hazaköltöztem, itthon kezdtem elölről.
Ó, hát mennyi hirdetés van az újságban, amiben vagyonőrt keresnek. Na, akkor azt. utolsó pénzemen elvégeztem a tanfolyamot. Fegyvervizsgát megcsináltam, egyedüliként a csoportból. És küldözgettem az önéletrajzokat.
Kérdezgettem az ismerősöket, barátokat - hiszen sokuk dolgozik vagyonőrként. Így jutottam el a Vasútőr KFT-hez, akik ugyan nőket nem alkalmaznak a feladat jellege miatt, de adtak egy telefonszámot. És eljutottam Debrecenbe egy céghez, akik állomások és úgy mindent beleértve, a MÁV-ot őrzik (grafitisek hajkurászása, mozgópénztárak kísérése, egyebek). Fel is vettek. Anya szépen megkért: ne csináljam. Szolnokra átjárni, a hároméves gyerek mellett. Ki viszi oviba? Ki viszi orvoshoz, ha baj van?
Visszaadtam az igazolványt.
Most megint tanulok.
sokat gondolkodtam, mit csináljak. Ha összekuncsorgom a pénzt a rokonságban egy jogsira, mire megyek vele? Elavult a diplomám, elavult az informatikai tudásom. Még egy diploma? Fizetős, bassza meg...
Szakmérnöki? Egy év és vagy háromszázezer. És mellé ugyanúgy kell a jogsi.
Indult kis városkánkban egy gyógyszertársi asszisztens tanfolyam. Tizennégy hónap, nos, az ára elég kemény: 269 ezer kemény magyar forintocska. Kezdjünk bele. Valamit kell csinálni, hiszen az idő telik. Belekezdtem.
Aztán most járok hetente egyszer Szolnokra, mert egyetlen mezőtúri patika sem fogadott gyakorlatra, sőt, a szolnokiak közül is ez volt az utolsó, amit felhívtam és végre igent mondott... 600 óra gyakorlat kell, az átjárást én fizetem... Lehet számolni. És nem, nem végzünk tizennégy hónap alatt. Igen, tudom, a szakmérnöki, a jogsival...
Hát ezért ne kérdezz semmit.
Köszönöm, jól vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése