Angyalok

Annak idején az első férjemmel (vagy a másodikkal? Mindig összekeverem őket :D ) angyalos szerepjátékot terveztünk írni. A játékosok egy-egy angyal karaktert személyesíthettek volna meg. A szabálykönyv egyes fejezeteit rövid kis novellák, történetek vezették volna be. Egy ilyen az én In dubio egypercesem, ami inkább csak hangulat. Sajnos a szerepjátékból nem lett semmi. Kár érte.
Ahogy kár a másik világért is, amit a Novelláknál már emlegettem, azért jó kis durva, sötét, poszt-apokaliptikus világért. De egyszer majd fogom magam és megcsinálom.
De Nándinak annyira jó angyalos versei vannak, nem is értem, miért nem osztja meg a közzel :) Bár az egyiket nekem adta, az van Az angyali üdvözlet-ben.


In dubio


A férfi megállt a párkányon. Hívta a mélység, hívta a sötét és hívták a fények. Egyszerre hallotta az egész Város minden zaját: sikolyokat — egyik a kéjtől, másik fájdalomtól volt terhes. Suttogásokat — szerelmes, édes szavak keveredtek gyilkos, titkos parancsokkal. Jajkiáltások és monoton zúgás. Lüktetés — a vér száguld az erekben. Élet és Halál hangjai.
Aztán hirtelen minden elnémult. Megállt az idő és kitágult a Tér: ott lebegett a végtelen Űrben. Minden tökéletes volt, mint az idők kezdetén, amikor az egész kezdődött... Ez azonban csak látszat volt: látszat a tökély és az időtlenség. Tudta, hogy még nem jó. Még nem... És addig nem találhat nyugalomra. Mennie kell. Mindig. Így szól a Törvény, ez a Hagyomány, ez a Parancs... Ez a szív parancsa, a tűz parancsa. Süketen és vakon, de mennie kell. Alakítania a dolgokat, formálni, mint a tűz. Tűz, fák, kövek és a szél. Az Akarat Gyermekei...
Ki is ő valójában? Miért nem pihenhet? Mi ez az örökös keserűség? — ilyen gondolatok cikáztak az agyában.
Nem tudta mire vélni a furcsa dolgokat. Néha szédülés fogta el, aztán nem emlékezett semmire. Ismeretlen emberek között tért magához, olyan helyeken, ahol sohasem járt korábban. Most is ez történt.
— Mit keresek én ezen a tetőn? — és megborzongott, ahogy lenézett a mélybe. Összehúzta magán a kabátját és elindult lefelé a tűzlétrán. Észre sem vette a kabátjára tapadt hófehér tollat...