Még mindig az álmokról

"-Bárcsak én is tudnék repülni, mint te, Salamon!
-Miért? Miért szeretnél repülni?
- Ó, ha tudnád milyen unalmas mindig itt a földön sétálni. Annyira lassú! Egy örökkévalóság, míg odaérsz valahova, és nem is láthatsz semmit. Nagyon vacak dolog állandóan itt lenn, idelenn a földön. Unalmas.
-Úgy tűnik, nem igazán a kérdésemre válaszoltál.
- De igen. Elmondtam: azért akarok repülni, mert...
-Mert nem szeretsz sétálgatni az unalmas földön. Látod, nem mondtad el, hogy miért szeretnél repülni. Azt mondtad el, hogy miért nem szeretsz - nem-repülni.
- Miért, van különbség?
-Igen! Óriási a különbség. Gondold át még egyszer!
Kicsit meglepődve Salamon legújabb szőrszálhasogató kérésén, újra megpróbálta.
- Szóval. Azért szeretnék repülni, mert gyalogolni nem érdekes, és sokáig tart itt a földön eljutni valahová.
Sara, nem veszed észre, hogy megint inkább arról beszélsz, amit nem akarsz, és hogy miért nem akarod azt, amit nem akarsz!? Próbáld újra!
- Na jól van. Azért akarok repülni, mert... Salamon, nem értem mit akarsz tőlem! Mit mondjak?
-Azt szeretném, hogy azt mondd meg, hogy miért akarsz repülni.
- Repülni akarok! - kiáltotta Sara türelmetlenül, a madár értetlenségén felháborodva.
-Jó. Most azt mondd el, hogy miért akarsz repülni? Milyen is lenne az? Tedd valóságossá. Írd le nekem, milyen érzés repülni? Ne arról beszélj, hogy milyen ott lenn a földön, vagy milyen nem-repülni. Arról beszélj, milyen a repülés.
Végre kezdte kapizsgálni a dolgot. Becsukta szemét, és elkezdett beszélni.
- Repüléskor szabadnak érzed magad, olyan mintha vízen lebegnél, csak sokkal gyorsabb...
-Mondd el, mit látsz, amikor repülsz!
- Látom az egész várost messze lenn. Látom a Fő utcát, az autókat és az embereket hangyaként mászni. Látom a folyót. Látom az iskolát.
-Milyen érzés repülni? Meséld el nekem, mit érzel, amikor repülsz?
Elgondolkodott, és még mindig csukott szemmel úgy tett, mintha repülne.
- Csuda jó érzés. Annyira csodálatos érzésnek kell lennie. Gyorsan suhanok, mint a szél. Szabadnak érzem magam. Annyira jó! - Sara immár teljesen beleélte magát a gondolatba. És akkor hirtelen ugyanazzal az intenzitással, amit nap mint nap látott, amikor Salamon felszállt a levegőbe, valamilyen lélegzetelállító hussst érzett belül. Úgy érezte egy pillanatra, hogy a teste száz kilót nyom, aztán szinte azonnal, mintha súlytalan lenne. És ekkor felemelkedett a levegőbe.
- Salamon - sikította megmámorosodva - nézz ide, repülök!"
(Esther és Jerry Hicks: Salamon beavató meséi)