Tanítás és erkölcs

Tanítás és erkölcs
Nem tudom pontosan, mit takar majd ez az erkölcstan nevű tantárgy, de én ha pedagógus lennék, biztosan nem taníthatnám. Születése óta egyedül nevelem a házasságon kívül született gyermekemet, mindenféle furcsa zenéket hallgatok, szerepjátékos voltam. Szexfilmet ugyan nem nézek, de írtam néhány erotikus novellát. Sőt, néhány olyat is, amiben nincs szó szexről...
Nem dohányzom, ellenben szeretem a jóféle borokat, a jó pálinkát.
Szeretem és tisztelem az életet. Hiszem, hogy a tetteinkért felelősséggel tartozunk. Bármit tettem, vállaltam a felelősséget mindenért.
Erkölcstan?
Nem szoktam politizálni, mivel az én gépészagyamnak az túl ... mondjuk úgy: sok.
Most sem akarok. Csak csöndesen megjegyzem: kötelezően erkölcsöt oktatni egy olyan országban, ahol a pénz mindent elintéz - olyan korban? mióta világ a világ, ez van..., ahol a példakép a valóságsók és nem a valóság hőse, ahol nem emlékszünk, honnét jöttünk, de majmolunk másokat vagy épp hangoztatjuk, mennyire magyarok vagyunk, holott "Aki nagyon magyarkodik, az nem nagyon magyar." (1)
Furcsa ez.
Az erkölcseinket talán mélyebben kéne keresni. Lehet tanítani, persze. De ha nem belülről jövő késztetés, hogy hogyan élj, megette a fene. Tükör? Van? Bele is kéne nézni. Gyermeked van? Az ő szemébe is nézz bele néha!
Járathatod a gyerekedet egyházi iskolába, ha ott azt látja, hogy a drága mobiltelefon a menő, és csúnyábban beszél a nyolcéves kölyök, mint egy elvetemült gépészosztály a maga tizenhat évével.
Tanulhat erkölcsöt, ha azt látja, hogy a nő csak játékszer. Ha a férfinak lehet hazudni, sőt kell is, és akkor lesz majd minden. Ha nekünk nőknek elég, ha szépek vagyunk. És hallgatunk. És szülünk gyereket. Ha történetesen hármat, talán még pofon se csattan. Már ha tudjuk a helyünket.
Erkölcs?
Ahol megbélyegeznek, ha nem úgy élsz, ahogy a reklámok sugallják? Lúzer vagy.
Cyberpunk-ot meséltem, játszottam, írok. Talán még az is jóval erkölcsösebb világ.
Az én fiamnak nincs apja. Pedig álmom a család. Az övé is. És már most készül az apa- és férjszerepre. Ez z álma.
Tiszteli az életet, az élőket. Nem beszél csúnyán, nem hazudik. őszintén tud örülni. Gyerek.
De mégis, hiszek az erkölcsben. Nem abban, hogy csak takaró alatt és sötétben. Hanem a tisztaságban. Az értékben, ami miatt jó embernek lenni.
A francba, jó is, hogy nem lettem sem edző, sem tanár. Ma már sejtem, hogy  az a rádióriporter-szerkesztő állás lett volna nekem való, ott Szolnokon,  a MR Körzeti Stúdióban. De kitudja, lehet, hogy ma már oda is erkölcsi alapon válogatnának?
1: Juhász Gyula: Szakállszárító