A Hang és én

A Hang és én

És szólt a hang:
- Mondd, hiszel-e?
- Igen, hiszek.
- Mesélj hát hitedről!
És én meséltem:
erős, kétség nem ingatja,
megdönthetetlen.
- Ez szép. De szeretet is van?
Szereted?
- Hogyne szeretném!
Lángolón, fájón,
csöndesen, vágyakozva,
eltörölhetetlenül.
A hang várt kicsit.
- Megbocsátasz-e neki?
Lehajtott fejjel suttogtam:
- Nincs bennem harag...
- És mondd csak, kiről beszélsz?
Kié a hited? Kit szeretsz?
Megbocsátásod kié?
- Az övé! Egyedül övé! -
csak leheltem a nevet.
A hang sokáig néma,
aztán lassan szólt,
eltöprenkedőn:
- Rólad kéne szóljanak e szavak.
Önmagadban hinni,
magadat szeretni,
s ha magad ellen sem
támad benned harag...
Látod, gyermek,
akkor leszel boldog,
akkor leszel szabad.

2013.02.14.