A depresszióval folytatnám a patikai sorozatomat. Nagyon sok embert érintő téma ez is, bár sokan használják a depresszió szót indokolatlanul.
Mi is a depresszió?
A depresszió egy olyan pszichiátriai kórkép, amelyre a hangulati élet zavara a jellemző.
Nézzük a legjellemzőbb tüneteket!
- közöny
- pesszimizmus
- önbizalomhiány
- bűntudat
- döntésképtelenség
- alvászavar (megnövekedett alvásigény vagy épp ellenkezőleg: álmatlanság)
- étvágytalanság (az étkezési szokások megváltozása jelentkezhet úgy is, hogy többet eszik a beteg)
- kezdeményezőkészség hiánya
- szexuális érdektelenség
- motiválatlanság
- stb.
A depresszió nem egyenlő a rossz kedvvel.Hosszabb-rövidebb rossz periódus mindenki életében előfordulhat. A depressziós beteg nem tudja "magát túltenni a dolgokon", nem tudja "összeszedni magát" és nem azért, mert gyenge, lusta vagy rossz, hanem azért mert beteg. A gyógyszeres kezelés mellett életvezetési tanácsok, életmódváltás, pszichoterápia és sok-sok türelem, segítés, figyelem szükséges a gyógyuláshoz.
A depressziónak komoly következményei lehetnek: alkoholizmus, testi megbetegedések, öngyilkosság. Magyarország valahol az élmezőnyben áll az évente elkövetett öngyilkosságok statisztikájában...
Fontos azt is tudni, hogy az őszi-téli, napfényben szegényebb időszak, a nagy családi ünnepek ideje kiemelt jelentőségű e betegség szempontjából.
A hangulat zavara lehet olyan, amikor
- csak a depresszió tünetei jelentkeznek (unipoláris)
- pozitív és negatív irányú kilengések tapasztalhatók, vagyis mániás és depressziós szakaszok váltják egymást (bipoláris)
- valamely idegrendszeri elváltozás, betegség tünete (szekunder depresszió)
A depresszió társulhat valamilyen súlyos betegséghez is.
Ahhoz, hogy világos legyen, hogyan működnek a depresszió kezelésére szolgáló gyógyszerek, át kell tekinteni nagyon röviden a központi idegrendszer működését.
A jelenlegi álláspont az, hogy e betegség tüneteiért az agyban lévő bizonyos kémiai anyagok, a neurotranszmittereknek vagy ingerületátvivőknek nevezett anyagoknak a mennyisége, aránya, működése, termelődése szenved zavart.
Hogyan működik tehát a központi idegrendszer? (Vagyis annak csak egy kis részletét nézzük most.)
Valahogy így néz ki egy idegsejt, vagyis a neuron. A hosszú kis fonalát, az axont kívülről beboríthatja egy réteg, lemez, amely nem folytonos, hanem kis rések, hiányok vannak benne. Ezek a lefűződések.
Az idegsejtek egymással a nyúlványaikkal érintkeznek. Az axonvégződések érintkezési helye a szinapszis. Itt a két sejt membránja nagyon közel kerül egymáshoz, köztük lesz a szinaptikus rés.
Az idegsejtek képesek ingerületet továbbítani, az előbb említett kis folytonossági hiányok is szerepet játszanak ebben: az ingerület lefűződésről lefűződésre terjed. Ha elérkezik az idegsejt végnyúlványához, akkor a végnyúlványban lévő kis hólyagokból kémiai anyagok, az ingerületátvivő anyagok vagy neurotranszmitterek szabadulnak fel.
Ingerületátvivő anyag sokféle van, de egy neuron hólyagocskái csak egyféle neurotranszmittert tartalmaznak.
Tehát az ingerület eléri a végnyúlványt, a hólyagocskákból pedig felszabadul az ingerületátvivő anyag. A felszabadult neurotranszmitter bekerül a szinaptikus résbe, onnét pedig a következő idegsejt különleges anyagához, a receptorokhoz kötődik.
A receptor olyan fehérje, amely képes molekulákkal kötést létrehozni. A receptoroknak megvan a maguk "kedvelt" molekulája, amelyekkel kötést alkot. Legegyszerűbb úgy elképzelni, mint a zárat és a hozzá illeszkedő kulcsot. (Úgy is hívják ezt, hogy kulcs-zár elmélet.). A kötődés mindig létrehoz egy reakciót, valamilyen választ.
Ha a megfelelő ingerületátvivő anyag a megfelelő receptorára rátalál, akkor az elindít egy folyamatot: jelen esetben ingerületbe jön a rés utáni sejt is. Vagyis átadódott az ingerület.
Az, hogy mi történik ezután a neurotranszmitter, szintén fontos.
Hatástalanodni, vagyis inaktiválódni fog.
Az inaktiválódása többféleképp megtörténhet:
- egy kémiai anyag, egy enzim elbontja az ingerületátvivőt vagy
- a neurotranszmitter visszakerül a rés előtti sejtbe, oda, ahonnét származik (ezt nevezzük visszavételi mechanizmusnak)
Az előbb tehát megállapítottuk, hogy az ingerületátvivő anyagok termelődése, működése szenved zavart a depresszió kialakulásakor. Ingerületátvivő anyag többféle van, azonban ezek közül igazából kettő felelős a betegség megjelenéséért: a szerotonin és a noradrenalin nevezetű. A kutatások során kiderült, hogy e két anyag mennyisége az agy bizonyos területein lecsökken, és változik az őket "fogadó" receptorok száma, érzékenysége is.
Ha pedig az ingerületátvivő anyagok mennyiségének csökkenése felelős a depresszióért, akkor kézenfekvő a megoldás: a két idegsejt közötti résben meg kell növelni a neurotranszmitterek mennyiségét.
Hogyan is lehetséges ez?
Ezért volt szükséges az a kis rajz a szinaptikus rés működéséről: ha a mennyiséget növelni szeretnénk, akkor meg kell akadályoznunk azt, hogy a résből a szükséges anyagok eltűnjenek. A működésből következik, hogy ezt úgy érhetjük el, ha
- gátoljuk azokat az enzimeket, amik elbontják a nekünk kellő ingerületátvivő anyagokat
- meggátoljuk a neurotranszmitterek visszavételét a résből.
A legtöbb depresszióellenes készítmény, vagyis antidepresszáns ezen a két elven működik.
Sokféle hatóanyaggal nagyon sokféle készítmény sorolható az antidepresszánsok közé és nevükkel ellentétben nemcsak a depresszió a felírásuk indítéka. Egy biztos: szakorvos fogja ezeket felírni és szükséges a rendszeres kontroll!
Tudni kell, hogy ezeknek a szereknek a hatás beállásához időre van szükségük. Ez általában 2-3 hét, de csak 4-6 hét után lehet kimondani, hogy az adott szer hatásos vagy épp hatástalan. Ennyi idő eltelte után dönthet úgy az orvos, hogy más hatásmechanizmusú szerrel folytatja a kezelést.
Nagyon fontos tudni, hogy a kezelés elkezdése utáni első 4-6 hét különös figyelmet, együttműködést igényel a beteg hozzátartozói részéről is! Hiszen ilyenkor a kezelés ugyan megkezdődött, de hatás még nincs - nem szabad úgy gondolni, hogy mivel a beteg megkapta a terápiáját, ezután már minden rendben van. Ilyenkor akár öngyilkossági kísérlet is előfordulhat!
Az antiperesszánsokkal végzett kezelés időtartama minimum 4-6 hónap, de előfordulhat, hogy jóval tovább is szükséges a terápia fenntartása.
A beteg, aki ilyen kezelést kap, tudassa a szakorvossal, ha más betegségekben is szenved, hiszen a depresszióellenes szerek kölcsönhatásba léphetnek más gyógyszerekkel. Ilyenek lehetnek például a vérnyomáscsökkentők!
Szintén nagyon fontos, hogy ezeket a szereket elhagyni csak a kezelőorvos utasítására szabad és akkor is csak fokozatosan. Ha hirtelen vonják meg a szereket, akár egy újabb depresszió is kialakulhat (ezt nevezik "rebound" hatásnak).
Természetesen a kezelés idején alkohol fogyasztása szigorúan tilos. (Az alkohol is központi idegrendszeri hatású szer!)
Számolni kell még a gyógyszerek mellékhatásaival is:
- álmosság
- bágyadtság
- reflexidő megnyúlása (autóvezetés, veszélyes munkák!!!)
- szexuális zavarok
- egyéb, az adott szerre jellemző mellékhatások
A depresszió enyhe formáinak kezelésére választhatunk gyógynövényt is, ez pedig az orbáncfű.
Azonban tudni kell, hogy egyáltalán nem veszélytelen szerről van szó. (Azért, mert a természetből származik, még nem veszélytelen!) A vizsgálatok szerint sok antidepresszáns szerrel egyenértékű a hatása - és a mellékhatása is! alkalmazása során ezeket figyelembe kell venni, valamint azt is, hogy sok gyógyszerrel lép kölcsönhatásba.
Az orbáncfűnek kellemetlen mellékhatása, hogy bizony fényérzékenyít: alkalmazása idején a napozást, szoláriumozást kerülni kell, a beteg ilyenkor védje magát a napfénytől.
A depresszió tehát betegség,a mit komolyan kellene venni. Ennek ellenére a betegek egy része nem kap kezelést! A gyógyszeres terápia mellett igénybe kellene venni minden segítséget, támogatást: pszichoterápia, család, barátok, közösség.
Itt a blogon valahol már van egy írásom a depresszióról - az, amit én éltem át, amit én tapasztaltam és ahogyan én jutottam ki belőle.
Vegyük komolyan ezt a szót!
Szép, vidám vasárnapot kívánok mindenkinek!
Talán a nyugtatókkal, altatókkal kellene folytatnom legközelebb.
Képek forrása:
1.:http://www.enc.hu/1enciklopedia/fogalmi/pszich_kog/neuron.htm
2.: http://termtud.akg.hu/okt/10/embertan/4szovet.htm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése