Daganatos betegségek 6.

Daganatos betegségek 6. rész
 A daganatos betegségek kezelésében a kemoterápia a harmadik lehetőség. Nem minden esetben kap ilyet a beteg, ám van, amikor kötelező adni:  ha a tumor már áttétet adott, akkor mindenképp szükség van rá.
A kemoterápiának az a célja, hogy a daganatos sejtek számát a lehető legjobban lecsökkentse (hogy az immunrendszer már fel tudja velük venni a harcot vagy műthető legyen) és a metasztázisokat visszaszorítsa. Szerencsés esetben a kemoterápiával a tumor teljesen felszámolható. Nyilván fontos követelmény, hogy az ép sejteket, szöveteket minél kisebb mértékben károsítsa. Ezt nevezzük szelektív toxocitásnak.
A legelején azzal kezdtük, hogyan alakulnak ki a daganatok. Emlékszünk még arra, hogy milyen elképesztő agreszivitással és gyorsasággal képesek szaporodni? A daganatos sejtek gyorsan osztódnak. Ez lehet az egyik módszer, ami alapján a kezelésben használt szerek "megkülönböztetik" a szervezet egészséges sejteitől.
És ebből jön a daganatos betegségek, vagyis inkébb a kezelésüknek két kísérő jelensége, ami jelentősen rontja a betegek életminőségét:
- hányás, hányinger
- hajhullás
- vérképző szervek károsodása.
Miért? Mert a hajhagymában is ott vannak a gyorsan osztódó sejtek és ott vannak a bélhámsejtek is, a vérképzés is sejtosztódást, sejtképzést jelent. Tehát ezek is károsodnak.
A bélhámsejtek károsodása pedig felszabadít egy szerotonin nevű anyagot, ami ott termelődik és igen komoly hányingerkeltő hatása van.
Ennek mára megtalálták az ellenszerét, ezzel nagymértékben javítva a daganatos betegek életminőségét - és a gyógyulási esélyeit is.
Hiszen az állandó hányás, hányinger megakadályozza a táplálékbevitelt, felszívódást, még jobban legyengíti az amúgy is gyenge beteget.
Az előadónk, Piroska néni, aki már majdnem ötven éve gyógyszerész, elmesélte egy élményét. Ő látta még azokat a régi kórtermeket, ahol sok-sok éve kezelték a daganatos betegeket, amikor még nem volt lehetőség a szerotonin okozta hányás csillapítására. A kórterem közepén volt egy hosszú "árok" vagy "vályú" és a betegek abba hánytak. Úgy gondolom, a szerotonin-anatagonistáknak nevezett gyógyszertípus kifejlesztése nagy segítség volt a tumorok gyógyításában.
Tehát kemoterápia.
A gyógyszerek a daganatos sejtek sejtciklusnak megfelelően alakulnak, úgy, hogy több helyen tudnak a sejtciklusba beavatkozni. Ennek megfelelően több csoportjuk van. Más a kémiai szerkezetük, a hatásmechnizmusuk. Nem akarok ezeket itt ismertetni, hiszen nem gyógyszerhatástan jegyzet lesz ez itt, de egyet-kettőt említenék.
Lényegük, hogy "protokollok" vannak az egyes daganatok kezelésére, de vannak specifikusak is. A kezelést végző orvos dönti el a módját. Kaphatja a beteg injekcióban, infúzióban, de szájon át szedendő gyógyszerben is.
Nézzünk néhány típust!

- Hormonok és származékaik
Vannak hormonfüggő daganatok, ilyenek például a prosztata- és emlődaganatok bizonyos típusai. Ilyenkor - ha a szükséges feltétlek adottak - a kezelést a megfelelő hormontartalmú készítménnyel végzik.

- Citosztatikumok
* a sejtosztódást gátolják
* legtöbbször kombinációban alkalmazzák ezeket
* sok a mellékhatás
* kémiai szerkezetük szerint többfélék lehetnek
Néhány példa ezekre:
1. Antibiotikumok
Most ne a hétköznapi, bakteriális fertőzésekre felírt antibiotikumokra gondoljunk! Ezek az antibiotikumok nagyon toxikusak, tehát baktériumok okozta fertőzésekben nem használhatóak. Viszont a tumoros sejtek ellen jól hatnak. Komoly mellékhatásuk lehet a szívizom-károsodás.
2. Alkilezőszerek
Ezek a készítmények a DNS-láncot változtatják meg, egy adott típusú kémiai szerkezetett építenek be a DNS-láncba, így a tumoros sejtek örökítőanyagát megváltoztatják. Ép sejteken ez a módszer rákkeltő, hiszen a DNS-változással indult el a folyamat.
Ma már ritkán alkalmazzák ezeket, olyankor, ha más terápiára a betegség nem reagál. Alkalmazásukkor védő készítményeket is kap a beteg.
3. Antimetabolitok
Szerkezetük hasonlít ahhoz, amit a sejtanyagcsere során a tumoros sejtek felhasználnak. Ezért a kóros sejtek ezeket felveszik, de felhasználni már nem tudják, tehát az anyagcseréjük gátlódik. Ha az a folyamat, aminek az anyagcseréjét ilyen módon gátoltuk, a sejt számára létfontosságú, akkor a sejt elpusztul. Ezeknek több típusa ismert, van, amit nem csak tumorok kezelésére alkalmaznak.
Az egyik ilyen a metotrexat nevű hatóanyag (több készítményben persze), ezt alkalmazzák például autoimmun.betegségekben is. Súlyos vesekárosítást okozhat, ezért NAGYON FONTOS a bő folyadékfogyasztás! 3 liter/nap!!!!
(Itt is megjegyezném, hogy minden olyan gyógyszer esetén, ami a vesére hat, vagy ott választódik ki, vagy a vesére ható mellékhatása van, a vese védelme érdekében napi legalább 2 liter folyadék fogyasztása szükséges! A folyadék fogyasztását csak nagyon ritka esetben kell korlátozni, például művesekezelés esetén, mindenki másnak nyugodtan lehet, sőt van, amikor KELL a bőséges folyadékbevitel.)
4. Platinavegyületek
Szintén sok a mellékhatásuk, a beteget kezelés előtt hidratálni szokták, azaz nagyon alapos folyadékbevitelre van szükség.
5. Biológiai gyógyszerek
A legkorszerűbbnek nevezhető csoport.
"Biológiai gyógyszernek nevezünk minden olyan terméket, melynek hatóanyaga biológiai anyag. Biológiai anyag az az anyag, mely biológiai forrásból készült vagy abból vonták ki, és minőségének meghatározásához a fizikai-kémiai és biológiai módszerek kombinációjára van szükség csak úgy, mint a gyártásához és a gyártás ellenőrzéséhez.” (Dr. Ladányi Gábor előadásából származó idézet)
Ezeknek is több csoportja létezik. Használják őket a daganatos betegségek kezelésében és például autoimmun betegségek.
Egy csoportjuk a Monoklonális antitestek MAB elnevezést kapta.
Hatásuk ismeretéhez elő kell vennünk az immunrendszer működéséből olyan fogalmakat, mint antigén, antitest. Ezek ugyanis a daganatsejtek felszínén megjelenő antigének ellen termeltetett  antitesteket tartalmazzák. A kifejlesztésük, előállításuk nagyon drága.

6. Egyéb készítmények

Ezzel áttekintettük - tényleg csak áttekintés szintjén! - a kemoterápiás módszereket. Egy keveset foglalkoznék most a kiegészítő kezelésekkel. Az lesz a következő részben.