Testvérek egymás közt

Testvérek egymás közt

A százados és az alfa osztályú felderítő

- Nyilván nem így kell az ilyesmit közölni, nem így kellene, hogy megtudd, és főleg nem tőlem, de tekintettel kell lennem a körülményekre. Ágnes várandós.

Rex lehunyta a szemét. Testvére kinyúlt felé, megérintette a vállát, mire a százados megragadta Tal karját, szinte belekapaszkodott.

Nem tudta volna elmondani, mit is érez. Megszólalni sem tudott. Tudott bánni az emberekkel: hiszen erre tervezték és képezték ki őt, hogy vezesse a katonáit. Annyi mindent tanult a Galaxis mindenféle fajainak pszichéjéről, reakciókról és kiszámíthatóságról, amiknek most mind-mind semmi hasznát sem vehette.

Most nem kapaszkodhatott a mandalori gyökerekbe: az alfás, aki kiképezte őt, nem tanított és nem mutatott semmit arról, mit jelent apává válni. Nem volt előtte minta, amit követhetett volna vagy amit el kellett kerülnie. Milyen apa lesz így belőle?

- Buir! Ke hiibi ni yaim! Ni haat’ayli ruug’la keldab. Ehn shuk’la tarne…

Buir…

De hiszen már apa. Egy kisfiú az apjának nevezte.

Eszébe jutott a félelem, ami elöntötte, amikor kiderült, hogy a gyereket elrabolták. Eszébe jutott a büszkeség, amit érzett, hogy Zoltán milyen gyorsan elsajátított bármit. A düh, amit a terrorista iránt érzett, amikor az megütötte a kisfiút. A megrázkódtatás, amit az okozott, hogy a fiú buirnak szólította.

Ezt jelenti apának lenni?

„Bízom benned és tudom, hogy minden rendben lesz.”

Kinyitotta a szemét és elengedte Talt.

- Mit tegyek? Testvér! Mit tehetek?

- Vidd Ágnest és a fiút olyan messzire, amilyen messze csak tudod! Biztonságos helyre.

A százados elfelejtett levegőt venni.

- Te arra biztatsz, hogy… dezertáljak?

Meredten nézte a másikat. Az alfás most teljesen közönyös arckifejezést öltött, Rex ezt már jól ismerte még a Kaminóról, saját kiképzője arcán is nemegyszer látta.

- Azt hiszed, te lennél az első?

- Tudom, hogy nem.

Hát persze, hogy nem ő lenne az első.

Nagyon, nagyon sokáig egyértelmű volt minden: harcra tervezett, harcra teremtett lények voltak, világos célokkal és feladatokkal. Mások – a Jedik – kiadták a parancsokat, ők végrehajtották. Ő is adott ki parancsokat, de ott harcolt az embereivel az első sorokban. Skywalker mellett hamar megtanulta, hogy a tapasztalat éppen olyan fontos, mint a parancsok időnkénti rugalmas értelmezése. Tisztelte és becsülte a tábornokot, aki képes volt elszántan védelmezni bármelyik emberét, a legutolsó közlegényt is, sőt, a kis tömzsi robotjához is úgy ragaszkodott, ahogyan az nagyon nem volt helyénvaló egy Jeditől. Ezt az emberséget szerette benne, azt, hogy törődött velük.

Hagyja cserben? Pont most, a vége előtt?

A vége?

Tal merőn bámult rá, mintha a gondolatait próbálta volna olvasni. Valószínűleg ment is dolog: elég egyformák voltak.

- Dezertálni, Rex? –ismételte el a szavait az alfás. – Rabszolga vagy, azok vagyunk mindannyian.

A százados úgy rándult össze, mintha a másik megütötte volna. Soha senki nem nevezte még így. Tiszt volt, gyakorlatilag Skywalker után az első az 501-eseknél.

- Esküt tettem…

- Esküt? Ne légy nevetséges! A te tiszti esküd látszat, a köznek szóló propaganda. Én nem tettem esküt és nem tettek a gyalogosok sem. Ti, néhány ezer tiszt, ti igen. De a maradék hárommillió nem. Kényszerítettek, hogy az légy, ami most vagy. Semmit sem kapsz cserébe és semmi más nem lehetsz. Nincsen jogod semmihez. Rab-szol-ga. Ezt mindenütt így hívják. Vésd ezt jól az eszedbe, fivérem. És egy rabszolga annyit ér, amennyi hasznot hoz az urainak. Addig, amíg haszna van. A gazda az úr élet és halál felett.

Erre nem kellett, hogy Tal emlékeztesse. Nagyon élénken élt még benne a zygériai kaland. Kenobi és ő egy időre a zygériaiak rabszolgája lett, hogy Skyvwalkerrel és Tano parancsnokkal kimentsék az elhurcolt togrutákat. Emlékezett a nyakörvre, amit ráraktak: a béklyó az béklyó, akkor is, ha mindvégig tudta, Kenobi bármikor képes letépni az Erő segítségével. Tudta, milyen térdelni valaki lábainál – mások élete volt akkor tét. Tudta, milyen kiszolgáltatottnak lenni. Milyen az, amikor az energiakorbács lesújt, és úgy terelik őket, akár az állatokat.^42[i]

És igen, tudta, hogy valaha Skywalker is rabszolga volt. Sem azt, sem az ő mostani béklyóját nem lehet olyan könnyen eltépni.

Mindezekkel együtt sosem gondolt magára úgy, mint mások tulajdonára. Büszke volt arra, aminek nevelték. Katona volt, tiszt, hatalmas felelősséggel a vállán, naponta hozott döntéseket. Mi ez, ha nem szabadság?

Felelős volt egy-egy csata végkimeneteléért, a testvérei életéért.

Minden klón nagyon gyorsan megtanulta, hogy a testvérei mindig mellette vannak. Mondhatott bárki bármit, igazán bízni is csak egymásban bíztak. Igazából ki másban bízhattak volna? A sajátjaikon kívül alig láttak mást – és azok közül ki állt mellettük? A Jedik?

Ő tisztelte a Jediket – de elég jól ismerte is már őket. Plo Kloon, Kenobi például azok közé tartoztak, akik megbecsülték az embereiket, azonban voltak olyanok is, akik csupán jól programozott gépeket, hatékony hadiszerszámokat láttak bennük.

Hallotta a saját szavait:

„Azt hittem, hogy jó katonának lenni egyenlő azzal, hogy mindent megteszünk, amit mondanak nekünk. Ez az, amire terveztek minket. De nem vagyunk droidok. Nem programoztak minket. Meg kell tanulnia meghozni a saját döntéseit!”

Ő már megtanulta. A Saleucamin, az Umbarán.

És tudta, mások is meghozták a döntéseiket.

Cut Lawcuane például. Vagy Nehéz, Hardcase.

És Fives.

Fives aki úgy halt meg a karjaiban, hogy a szabadság volt az utolsó szava. Az ARC-harcos halála mélyen megrendítette.

„Vajon miért a halálon gondolkodok most, amikor megtudtam, hogy apa leszek?”

- Sull is lelépett. És más alfások – Rex összerezzent testvére szavaira. – Egyre kevésbé tetszenek nekünk a dolgok – a kommandós suttogott.

Ez egybevágott azzal, amit Fives egy éve mondott neki. És amin már ő is elgondolkodott jó néhányszor. Amin szinte valamennyi klón elgondolkodott már rövid életében legalább egyszer…

- Én is gondoltam már rá – egy pillanatig maró szégyenérzet öntötte el, hasonló a félelemhez, forró és rossz érzés, - de Ágnes haza akar menni a saját világába. Nem akar itt maradni. Olyan, mintha… tudná, mi fog történni.

Gyorsan elismételt a nő szavait, Tal a fejét ingatta.

- Ez a „valami nagyon rossz fog történni”másoknak is eszébe jutott. Ha haza akar menni és van rá mód, menjetek. Menj vele, Rex!

- Nem tudom, hogyan kell apának lenni.

- Hát nekem Jango volt a kiképzőm, és erre valahogy nem tért ki. De aztán láttam egyet s mást a Galaxisban, testvér! Láttam olyan férfit, aki habozás nélkül eladta a saját gyerekeit rabszolgának, csak hogy pénzhez juthasson. Láttam olyat, aki a tihaar^43[ii] mámorában őrjöngve félholtra verte a totyogós fiát. Vagy aki megtagadta a saját vérét, aki elfordult tőle, amikor az segítséget kért volna. Ezek is apák. Meséljek még, ner vod? Vagy hiszel úgy magadban, ahogy az a kölyök hisz benned?

 - És a testvéreim?

Tal, a vad, fékezhetetlen alfás arcáról most eltűnt a közöny, eltűnt a jól nevelt katona álarca és előbukkant mögüle a mandalori. Aki ismerte, most megláthatta benne Jangót.

- Készül valami – halk volt a hangja. – Ha a testvéreid miatt aggódsz, akkor ezen tedd magad túl. Vannak, akik sokat tettek már értünk, klónokért. Mando’ade. Hozzájuk el tudom juttatni a Vhipir-fiúkat, ha ők is úgy döntenek, hogy elég a katonáskodásból.

- Hová?

- Oda, ahová Sull ment… De helyettük nem dönthetünk. Ha úgy adódik, megmutatom nekik a másik lehetőséget is, hogy választhassanak.

- És a többiek?

- Több millióan vagyunk, Rex. És a többség nem tudná a másik lehetőséget választani. Nem tudna mit kezdeni a szabadságával. Mert nem ismer mást, csak a háborút.

A százados lehajtotta a fejét, a kezét nézte: ökölbe szorította, majd szétnyitotta az ujjait.

- Te igen?

- Én igen. És te is.

- Nem érzed, hogy ez igazságtalan? Hogy mi igen, ők nem?

A kommandós ölébe vette a sisakját, belenézett, pillantása átfogta az egész belső kijelzőt.

- Én is lehettem volna Fives. Vagy te. Vagy meghalhattunk volna a tábornokunk mellett, a hátát fedezve, mint Keeli. Miért akarod ilyen kétségbeesetten eldobni magadtól azt, amit kaptál? Tudom, hogy mindannyian megérdemelnénk az életet, az igazit és nem ezt a nyomorúságos utánzatát, de hidd el, a természetes úton születettek sem egyformán szerencsések.

Kegyetlenül hangzott, de az alfások ilyenek voltak. Racionálisak, kegyetlenek és makacsok. Habozás és lelkiismeret-furdalás nélkül képesek voltak ölni – ha kellett, akár klónokat is -, azonban a maguk különös, vad módján szerettek is. A testvér nekik is testvér volt, a bajtárs az bajtárs. Jango sok mindent beléjük vert a kiképzés során. És sok mindent nem…

- És a gyorsított öregedés?

Az ARC ismét a közönye mögé rejtőzött és megvonta a vállát.

- Ha maradsz, akkor is hamar fogsz meghalni – elnézett a százados feje mellett, valahová a semmibe. – Legfeljebb nem lesz időd gyorsan megöregedni sem. És nem fogod a kezedben tartani a gyermekeidet. A döntés persze a tiéd – kicsit várt, aztán amikor már nem talált semmi megszemlélni valót a falon, visszafordította a tekintetét a testvérére. – A legközelebbi bevetésen bármi megtörténhet, nyomod is veszhet akár…

Ismét felfordította a sisakját, belenézett, majd belenyúlt és egy érintéssel újraindította az egész rendszert, aztán a torzítómező-generátorért nyúlt.

- Aludj rá egyet, ner vod. Tüske az út alatt már biztosan a baktában marad, de aztán szüksége lesz rád – ujjával mutatta, hogy ki fogja kapcsolni a generátort.

A százados bólintott.

- Köszönöm, őrmester, a tájékoztatást.

- Uram! – a kommandós kilépett az ajtón és egyedül hagyta a gondolatival a századost.

---

[i] 42 Rex a Star Wars: A klónok háborúja - negyedik évad epizódjainak történetére emlékszik vissza. Elhurcolva, A Köztársaság rabszolgái és a Menekülés Kadavaroról című részekben a rabszolgatartók elleni harc és az elhurcolt ártatlanok megmentése a fő szál.

[ii] 43 Tihaar = erős, víztiszta szesz, gyümölcsből. Gyakorlatilag pálinka. (mando’a)