Az író azt akarta mondani...

Az író azt akarta mondani...

(Figyelem: Aki nem olvasta a Star Wars Republic Commando regényeket, és szeretné, az csak óvatosan olvasson tovább, mert bizony itt-ott utalok az abban történtekre! Bocsánat.)

Úgy gondoltam, megkönnyítem az eljövendő generációk dolgát, ha majd az életművemet elemzik irodalom órán, ne kelljen annyit görcsölniük...
"Az író ezzel azt akarta mondani...."
Elég shabla(1) egy dolog, ha már nekem kell olvasás közben kifilózni, mit is akart mondani az író. Én általában ki szoktam mondani, nem hagyok senkit sötétben tapogatózni, még akkor sem, ha az időnként nagyon izgalmas tud lenni. Mármint a sötétben tapogatózás.

Most az a regény-ciklus készített ki, amit utoljára olvastam. Egész pontosan ma reggel fejeztem be.

 Karen Traviss Republic commando-ciklusára van szó, a Star Wars világában játszódó történetfolyamról.
Nem szeretném elmesélni, miről szól, érdemes elolvasni, nem csak lézerkarddal hadonásznak benne.

Ahogyan az én készülő SW-történetem sem csak arról szól, hogy lézerkarddal hadonásznak benne.


Nem tudom, ki ez a Karen Traviss, milyen élte volt, mit csinált, azon kívül, hogy brit és mindenféle köze volt a fegyver erőkhöz, mint tudósító meg szóvivő vagy ilyesmi. Nem olvastam vele interjút, nem tudom, van-e családja.

De most nem szeretem Traviss asszonyt.
 Amikor a Szukits Kiadó oldalán beleolvastam az első RepCom regénybe, az volt az első megjegyzésem, hogy nagyon hasonlít a stílusa az enyémhez (jó, ez lehet a fordító hibája is, még nem jutottam hozzá az eredetihez, bár dolgozok rajta.) És azóta már nem egy ötletemet dobtam el, ahogy olvasom az írásait, mert ő már réges-rég megírta. (Angolul ezek nagyon rég megjelentek már, kb. 2004-2005 környékén, nem emlékszem pontosan.)

De az, hogy megríkat, mélységesen felháborító. Gáspár András tudott ilyet,mármint a szép irodalomból, a szépirodalmat hagyjuk, például Szabó Magda regényt olvasva képes voltam zokogni, de akkor nagyon magányos és depressziós voltam.

Az, hogy olyan mando(2) apáról van szó, akit a gyerekei kitagadtak és dar'buirnak(3), többé-nem-apának neveznek, kikészít.
Erről én tudnék írni, milyen egy hatéves gyerek, aki kijelenti és azóta is következetesen tartja magát ahhoz, hogy az az ember, akinek a génjeiből ő van, nem apja többé, csak egy idegen.



Más helyzet, hogy ott azért tagadták ki a vér szerinti gyermekek, mert az apának kötelességet kellett teljesíteni, titokban.

Arról ugyan írtam, hogy a főhősnő apa nélkül felnövő kisfia hogyan talál apát, de egy nagy rakás osik(4) ez is, mert kb erről szól az öt regény.

(Tudtad, hogy a mando alapja a magyar nyelv volt - kicsi latinnal keverve? Ez is Traviss csinálmánya.)

Az, hogy olyan nőről ír, aki úgy lesz terhes, hogy a gyerek apja nincs mellette, úgy szüli meg a a gyerekét, és aztán titkolóznak - erről is nekem kéne írnom.

Arról, milyen volt, amikor a két hónapos kölyköt az apja karjába tettem és az úgy cibálta meg fogta a kezét, mintha pontosan tudná, ki fogja - erről is.

Hát Traviss megírta. Úgy, hogy amikor olvastam, sírtam.

Általában úgy írok, hogy felidézek valami emlékemet, kicsit csavarok, nagyítok, igazítok rajta, ha kell (például a lőtéri gyakorlat, a fegyvervizsgám, a kungfus dolgaim), a történethez szabom és kész. Eddig bevált.
De most nem. Tegnap este már úgy éreztem, be se kell fejeznem a történetemet. Minek? Karen Traviss mindent megírt.

És a főhősnőmmel ellentétben még csak meg sem verhetek senkit, illetve magamat sem verethetem össze, mint Traviss asszony dar'buirrá nyilvánított kiképző őrmestere.

És az ,milyen már, hogy nem az istenített buir(5), a klónok egyik kiképző őrmesterének szerepébe tudom magam beleélni, hanem a kegyetlen, brutális, rideg szívű, tökéleteset elváró másik őrmesterébe? Akitől rettegnek az  általa kiképzett kommandósok.


És nem kell pszichológusnak lenni, hogy kitalálja valaki, miért a klónok. És miért kell Ágnesnek elmenni a Star Wars világába és ott találkoznia egy klónnal és ott lenni szerelmesnek.




Mert néha úgy érzem, ebben a világban nem lehetek boldog.


Mert fura egy világ ez, igaz?


Nem szoktam magyarkodni, nem szoktam forradalmakról, hazafias eszmékről írni, sem versben, sem prózában. Tartom magam ehhez, azonban elgondolkodtató, hogy a SW-rajongók között nagy népszerűségnek örvendő mandalori népnek, kultúrának mennyiben vannak magyar vonatkozásai.
Sok van.
A nyelvet Karen Traviss a magyaron alapulva alkotta meg.
Elgondolkodtató, hogy a mandaloriak kultúrájában mi fontos és mi nem. A mandalori a harcos nép. Nem faj, mert bárki válhat mandalorivá, aki hajlandó úgy gondolkodni, úgy élni, mint ők.
Emlékszünk a 48-as szabadságharc tábornokaira? A vértanúkra? Magyarok? Magyarok...
A mandaloriak zsoldosok, nomádok. Az elveik jelentik a hazát. Olyan elvek, amiket nem lehet elvenni, nem lehet megingatni.
A mandaloriak mások háborúit vívják meg, mások háborúiban halnak meg, másokért.
Tudtad, hogy a Francia Idegenlégió Múzeumában van egy dicsőságtábla, ahol a légió három legtöbbször kitüntettett hősi halottjának a neve szerepel?
Mind a három magyar.
http://tiboru.blogrepublik.eu/2011/03/01/az-idegenlegio-muzeuma/


Azt hiszem, ha indulna hajó a Mandalore-ra, vennék rá jegyet.


De mivel nem valószínű, maradok. Próbálom úgy élni az életet, ahogyan lehet és ahogyan érdemes. Próbálok elgondolkodni, mit is kéne adnom a gyerekemnek útravalót.
Ez sem egyszerű.
És Karen Traviss megírta.
Nem tudom, örülök-e neki.

1:  shabla = mandalori szó, kibaszott
2:  mando = mandalori férfi, nő, gyerek, ember, bármi. Az, aki mandalori.
3: dar'buir = többé már nem apa. Olyan férfi, akit a gyermekei kitagadtak. A legnagyobb szégyen egy mandalori számára.
4 : osik = trágya
5 : buir = apa vagy anya, a mando'a, vagyis a mandalori nyelv nem különbözteti meg a nemeket